A Somló tetején

Van amikor csak úgy elmegyünk a látvány mellett sietve a célunk felé, vagy egy több mint 10 éves sétálós, kéménybe fütyülő szelű estére emlékezve sem állunk meg pár órára. 
Aztán egyszer csak egy nappal korábban elindultunk Veszprémbe ( vagyis vasárnap), hogy legyen időnk megmászni a Somló-hegyet is. Igen, megmásztuk, oda fel a legtetejére mentünk, és kökényt, csipkebogyót, szentképet, bazaltorgonát, pattogó tüzet és mazsolásodó szőlőt néztünk. Nem fájt a gerincem, csak remegett a lábam már lefelé.
A kondimon lenne még mit javítani, éreztem közben, hogy otthonülő lettem, de fenn voltam a hegy tetején, és ez azért nem semmi. 
Fentről láttam rá a dolgokra!

BOLDOG ÚJ ÉVET KÍVÁNOK!

...

"Mindenütt, ahol igazság van és nem hamisság, ott jó lenni. De az életünkben ez nem lehet hely függvénye. Biztos, hogy vannak helyek, ahol könnyebb igaznak lenni, ahol olyan a táj, a környezet, hogy hamarabb rá tudsz hangolódni saját magadra, ahol nem kell színt játszanod, önmagad tudsz lenni. S ha önmagadra találsz, le tudod hántani a gyémántokat...
- Gyémánt? - néztem rá.
- A szívünkben van egy gyémánt. Mindenki szívében. És ahogy növünk, öregszünk, rárakódik egy vastag héjazat. Amikor aztán az ember tizennyolc, húsz-, harminc- vagy ötvenévesen - ki mikor - elkezdi keresni önmagát, az Istent, az igazságot - valójában ez mind egy -, akkor elkezdi hántani, hámozni a gyémántjáról a héjakat. Nyilván eljutsz olyan helyekre, ahol jól érzed magad, és ahol jól vagy, ott könnyebben megy a hámozás. De mi van, ha nincs rá lehetőséged, hogy helyet keress és változtass az életedben... (...) Nem lehet halogatni, hogy mikor leszek boldog, mert a boldogság ott van bennünk."

Schäffer Erzsébet

U.i.: Most kezdem érteni az utolsó 2 mondatot vénülő fejjel. A helyzet és az ebből fakadó kényszer döntés olykor megvilágosít, mert lehet mélyre ásni az egy helyben topogáskor a gondolatokban, és egyszer csak összeáll a lényeg-féle. Nem szabad hárítani emberre, helyzetre, helyre. Pedig megtesszük, még néha mindig megteszem! 
Márta idézete is bennem van, ez megint olyan mondat, mint a csésze fülébe kapaszkodás. Aki ismeri Márta blogját, tudja miről beszélek. Szóval, az új belém ivódó mondat: Ha boldog akarsz lenni, hát legyél. (Tolsztoj)
Hmmm, és mégis sokszor halogatom, de legyen akkor az én jövő évem mottója is. 

Nyűgösség

Ez van karácsony után, de máris? 
Kint reggel szürke volt az idő, de már süt  a nap, és nyitott ablakon át plusz 9 fokos frissesség jön be, fázik a lábam zokni nélkül. Mert sokáig csak hálóingben, mezítláb mászkáltam, matattam.
Ebédem két süti teával, és semmi, de semmi hasznosat nem tettem, csak a kötelezőket, és megvettem 2 jegyet egy szilveszteri koncertre. Tavaly is voltunk, és jó volt.
A jegyvásárlás színhelyére menetel volt egyben a sétám is. Gyalog mentem oda, de hazafelé már busszal, mert fáj a derekam. Minden lépésnél fáj, és ördögi a kör. Mozogni kellene, hogy ne fájjon, de fáj, ha mozgok. A kezelés is hosszú távon majd biztosan segít, de utána fáj, mert megbolygatják.
Várom az estét, ha sötét lesz, és égnek a fenyőfa fényei. Miért tud változtatni a hangulaton? 
Mert tud, annyi bizonyos. 
Ma nyűgös vagyok, amint az írás is mutatja! :-D

Az első nap és a második nap története

25-én jó volt anyu tortáját megkezdeni, és nála ebédelni. Amilyen zűrös volt ez az év, van abban egy kisebbfajta csoda, hogy együtt vagyunk még. Benne is volt tumor, bennem is, de  még megvagyunk, kicsit kényeztettük is egymást az ünnep örömére.
Aztán megállapítottam, hogy jó a vasútállomáson várakozni valakire, közben nézni a kivilágított vonatokat, a benne ülő vagy a peronon álldogáló utasokat. Jó meglátni végül a pontosan begördülő vonatban a számomra megérkezőt is!
Eljött karácsony másnapja, ma délre megjöttek a srácok, és elmentünk ebédelni. Ajándékba kaptam, hogy nem kellett főznöm. Thomas finoman jelezte, hogy micsoda dolog az, hogy régen találkoztunk. Igen, igaza van. Van két "készen kapott fiam"sok éve, és ez jó! Anyjuk helyett ugyan nem vagyok anyjuk, de szeretem őket. Tudják is ez ők jól, és ott tudtuk folytatni a beszélgetést, ahol abbahagyatuk legutóbb, szerencsére így van ez mindig! Egyébként napra készen tudunk egymásról mindent, de a személyes találkozás jó!
Jött egy váratlan vendég is délután örömömre M. öccse személyében.  Mivel ízlett neki a magyar bááájgli, hóna alatt egy egész rúddal távozott.:-)
Kávé, tea, süti, sok beszélgetés, ajándékozás, egy mécses, két mécses, sok mécses... Az ajándékozás végül jól sikerült, kár volt annyit problémázni rajta korábban.
Tudom, hogy Thomas újra randizik, és azt is, hogy Markus még nem. Egy kicsit belementünk magánéletbe.
Aztán a maradék süti összepakolása a torkosabbik számára, és búcsúzás.
Majdnem vége a karácsonynak.

U.i.: Holnaptól nagyon-nagyon visszafogom magam az evésben! 

Szenteste

Pásztorok tanyáztak azon a vidéken a szabad ég alatt, és őrködtek éjszaka a nyájuk mellett.

 És az Úr angyala megjelent nekik, körülragyogta őket az Úr dicsősége, és nagy félelem vett erőt rajtuk.

 Az angyal pedig ezt mondta nekik: "Ne féljetek, mert íme, hirdetek nektek nagy örömet, amely az egész nép öröme lesz:

 Üdvözítő született ma nektek, aki az Úr Krisztus,a Dávid városában.

                                                                                                                           Lukács 2:8-11

A szeles, gyertyafényes este és éjjel, minden hagyományával, elenyésző újításaival, békében, nyugalomban telt! Éppen úgy, ahogy terveztem. 
Kis süteménnyel és kávéval a számban üldögélek itt, bepislogva más szentestéjébe a blogokon keresztül. Már aki eddig hozzáfért a gépéhez, mert a karácsonyi elnyúló közös reggelik fontosak. 
Mi túl vagyunk rajta Anyuval, aki már hazament, de mielőtt elpakolnék és elmosogatnék( ismétlődő hétköznapi cselekedet az ünnepben), ülök még  itt pár percet közeli és távoli, online, sőt, offline társaságotokban is, mert korábbi bejegyzéseitek azért itt vannak.
Anyunál ebédelek, nála lesz a délután, M. elé pedig a 17:41-es vonathoz kimegyek az állomásra.

Jókívánság

Áldott, békés karácsonyt kívánok minden kedves blogos társnak és családjának!

Prózaibb dolgok: 
Sikerült mindent úgy elrendeznem, hogy reggel csak kenyeret kellett vennem már, az előre el nem készíthető ételeket délután megcsinálnom, és persze magam rendbe szednem, ami leginkább zuhanyozásból és hajmosásból áll  majd. Nem sok időt igényel.
Teszek újra körömvirág kenőcsöt is majd a jobb kezem hüvelykujjára. Munkahelyi karácsonyfa díszítéskor megsérült, most a körömágy be van gyulladva, és kínlódtam vele eléggé a mostani készülődésben. Hogy tud egy ilyen kis sérülés fájni!
Most már csak nyugalomban szeretném fogadni és eltölteni  a karácsonyt minden hagyományával és kevés újításával. Idén kicsi lesz a fa, ez is újítás. 
Egyelőre úgy érzem, hogy jó döntés volt. E köré fogunk gyűlni, ezt fogjuk szeretni.
Szerettem az eddig elvezető időszakot, megköszönöm azoknak is, akik blogjaikkal is hozzájárultak ehhez az érzéshez.

Ablakok

Nem szép dolog az ablakokon bekukucskálni, de én megteszem, és télen gyakrabban. Talán mert korábban sötétedik, és korábban égnek bent a lámpák is. Ki sem lehet hagyni a lehetőséget, egyszerűen adja magát.
Nappal úgysem látni be sehova, mert függönyök és a visszatükröződések védik a bentlakók magánszféráját, de ez a tény nagyobb teret ad a leskelődő fantáziájának. 
Kivéve, ha mesét költöztetnek az ablakba, mert akkor a lakók fantáziája helyettesíti az enyémet.

Tegnap még kimentünk a  temetőbe, a sírok is rendben vannak, vittem fenyőágat, mécseseket.
Utána elmentünk abba a cukrászdába, ahol valaha az első randink volt. Kicsit üldögéltünk ott pár mondat erejéig visszaemlékezve az előző évekre. Éppen csak gondoltunk rá, nem akartuk túl bonyolítani, túl ünnepélyessé tenni az ottlétet, bár nem véletlenül mentünk éppen oda. Inkább néztük az embereket, és terveztük a következő napokat. 
Én ültem most is szemben egy feldíszített fával.
Holnap szenteste anyuval, itt alszik nálam, utána vele ebéd nála, majd egy kicsit mozgalmasabb lesz az ünnep hátralévő része. Minden úgy lesz, mint máskor!

Hozok egy általam követett holland blogot és egy újabb lengyelt "ajándék-ajánlásba". 

Még egy oldalt leteszek ide, mert a karácsonyhoz hozzátartozik a mese, és itt van bőven.

Lazítás is volt

Mivel tegnap 3-ig megcsináltam az aznapra tervezetteket ( én ilyen tervezős fajta vagyok, ha teljesíteni kell), engedélyeztem egy kis pihenőt. Mert ugye az advent nem csak a hajtásról szól.
Egy kávé mellett ellenőriztük a délelőtt sütött püspökkenyér minőségét, és mondhatom, hogy jól sikerült. Ellenőriztem a narancshéj szíveket egy fenyőágon. Felfűztem egy zsinórra, miután sütikiszúróval kivágtam őket, és fel az ágra! Kicsit összetöpörödtek, de máskor is csinálok.
Egy kis beszélgetés, pár perces lustálkodás( nagyon kellett, elfáradtam) után megejtettünk még némi vásárlást is, és kószáltunk a Fő téren. Azt hittem már nem megyünk ki ebben az adventi időszakban a vásárba, de M. szó nélkül arra kanyarodott, és nem bántam. Éppen egy német nemzetiségű tánccsoport ropta, egy darabig toporogtunk a ritmusra, ami hideg ellen is jó volt, aztán hazajöttünk megmelegedni.
Hamarosan sül a fasírozott, annak mindig olyan otthon illata van. Az ablakon kinézve a tegnapi napsütés után minden szürke és párás, de így van ez rendjén decemberben.

Levelek köré fehér kontúr

Persze, persze, a telet leszámítva  a másik három évszak is szép, de ékszerboltos, gyöngyös, ezüstös csak a tél lehet. 
Egy kis fagy, egy kis köd, és kész a zúzmara.Olyan mintha receptet diktálnék.:-) Egy kis ez, egy kis az...
Nem az a hosszú szőrű zúzmara volt a napokban, de dekorációnak, levelek körül fehér kontúrnak éppen jó volt.
Egyébként ma van a hivatalos tél első napja, a Google nyitó rajza figyelmeztetett rá. Kb. egy hét után után ma sütött ki először a Nap úgy igazán ennek ünneplésére a sok szürkeség után.

Tegnap haladtam a karácsony és a listás céljaim felé. Munkahelyen karácsonyfa leszedve, nagyáruház hosszú, pénztáros sora végigállva, még 20%-os árcsökkentő kupont is sikerült 4 termékre felhasználni. Most kellene drága valamit venni, mert abból is 20% jön le, úgy ahogy az általam vett viszonylag drága olívaolajokból és ajándékba vett Somló-hegyi borból is. Nem terveztem be, és élhetetlen is vagyok ilyen téren.
A könyvtári könyvek meghosszabbítását neten elintéztem, akartam oda is menni, de már nem futja az időmből.
Előtakarítást a lakásban megcsináltam, fadíszítés után már csak porszívózni kell. Ajándékok is majdnem mind becsomagolva. 
Még akartam késő délután valamit csinálni, de abbahagytam a lista pipálására tett erőfeszítéseket. Éreztem, hogy eddig és ne tovább, abba is hagytam! Majdcsak elkészül minden ( ha megcsinálom!) :-)
Most megyek sütni.