Utcánkban a tavaly decemberben abbahagyott gázvezeték felújítást újra elkezdték. Eredménye, - vagy írjam inkább úgy, hogy a- következménye az, hogy újra dolgoznak a gépek, egyre mélyülnek az árkok. Nem éppen rendezett a környezet emiatt, bokrokat vágnak ki, vagy tépáznak meg, pedig látom, hogy igyekeznek elkerülni is őket. Nem mindig sikerül.
Pénteken erre a sorsra jutott egy elszáradt virágú hortenzia bokor. Letört néhány ága. Zörgette, görgette a szél, aztán felvettem a virágot.
Akkor indultam boltba, bankba,postára, ide-oda. Amúgy nem nagyon hiányzott, hogy rá is legyen gondom, összelapítva sem akartam hazahozni.
Betettem mégis egy táskába, abba, amibe vásárolni szándékoztam, és hurcoltam a zörgő, törékeny virágot mindenhova. Eszembe jutott néha, hogy össze ne törjem, ígyekeztem óvatosan kezelni a kis szerzeményt. A boltban persze kellett vennem egy másik táskát, mert nem volt hova pakolnom a vásárolt árut a hortenzia miatt.
Itthon beletettem egy üvegbe, és most örülök neki.
Nem a nagy megmentő szerepében akarok díszelegni, de úgy érzem hálás, hogy otthonra lelt. Én sem bánom. Sőt!
Én kutyát, macskát befogadni nem tudok, de azért vannak más ötleteim, hogy miket lehet még megmenteni...:-)))
