E-mailt kellene írnom neked, de nehezen fogok hozzá. Jó lenne leírni, hogy telt a karácsony, mert nem voltál itt akkor nálam úgy a többiekkel, mint tavaly, mikor a kép is készült.
Most azt tanulod, milyen elhagyva lenni, és keresed a másikat, aki talán elhiteti veled, hogy nem lesz ez mindig így. Még nem hiszed el.
Ki hiteti el veled, hogy szép is vagy, jó is és okos is?
Én így látom. Tudom, Ő is így látja, csak még máshol tart az életében, mint ahol te. Még a szabadság vonzza, téged pedig már a valakihez való tartozás.Talán nagyon is!
Azt írtad nekem, hogy azért neheztelsz rá, mert így megfosztott azoktól is, akiket általa ismertél, szerettél meg, míg együtt voltatok. Köztük vagyok én is. Tudom, hogy tudod, hogy nem fosztott meg téged senki tőlem, csak a keserűség beszél belőled. És mégis? Persze, hogy így más, mint ahogy régen volt.Találkozások, szemtől-szembe beszélgetések helyett marad a betű, az e-mail. Így is kapcsolatban vagyunk.
Igen, kellene neked írnom, benne a karácsonyról is. Ő itt volt, te nem. Erről nem írok, nem bántalak vele. Úgyis tudod, hogy hiányoztál.
Holnap írok neked.
U.i.: Ugye, alakul a kapcsolatod azzal a másik fiúval? Kívánom is, félek is, hogy te és T. nem lesztek így soha már újra egy pár. Tudom, hogy a ti dolgotok, a ti életetek, csak tudod, valahogy úgy érzem, mint te.
Valamitől lehet, hogy megfosztottak engem is...
