Délután elmentünk a pár km-re lévő Fertő-tóhoz.
Meglepődtünk, hogy még mindig embert is elbíró jég fedi. Igaz, a víz legszélét csak hártyajég fedte, látszott alatta a kavics, falevél.
A hajszálvékony jég éppen elbírta a régi vastag, összetört jég nagyobb darabjait is.
Csillogtak a januári napban, kezembe vettem egyet, olvasztgattam, odavittem megmutatni a "fiúknak" is, hogy gyémántom van.
Hideg volt, de sajnáltam eldobni, Megvártam, míg elolvad a kezemben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése