Régi kolostor és Hősi Temető látogatása után sétáltunk le vasárnap Sopronbánfalván az autóhoz. Éppen elmerültem a téli utcák, a füstölgő kémények visszafogott színeiben( közben kikerültem egy sütkérező macskát), mikor valami nagyon vonzotta a szemem.
Meglátni és megszeretni ezt a látványt a színeivel együtt egy pillanat műve volt.:-)
Engem egy ilyen kis kopott tákolmány lelke is fogva tart.
nagyon kellemes, szeretem
VálaszTörlésValóban magával tud ragadni akár egy viskó látványa is. Főként ha a fotó ennyire „mesélő”!
VálaszTörlésHmm, engem is.
VálaszTörlésSziasztok Lányok!
VálaszTörlésTudjátok, mi a jó? Hogy egyetértünk abban, hogy ez a pár lepattogzott festékkel rendelkező deszka milyen szép.
Mert a lelkét látjuk.Nem kell magyarázni különösebben, hogy igenis szép!:-)))
Ez valahogy az egy húron pendülés ismeretlenül is.
Jaj, tavasszal le kell mázolnom a kerti kisházat Z-ben. Meg az ablakrámákat és az ereszdeszkákat. Pont ezzel a fajta kékeszöld festékkel van lekenve, ami ilyen árnyalatúra kopik, fakul pár év múltán...
VálaszTörlésTrendo! Azért egy képet szívesen megnéznék róla.:-)
VálaszTörlésGyere el tavasszal fotózni :)
VálaszTörlésNem tudom megígérni, de egy szép vers biztosan születik majd a zöld színű, lélekkel teli kerti ház ablakrámáiról és ereszdeszkáiról.
VálaszTörlésVárom!
Jó ez az egyhúron pendülés!
VálaszTörlésTipita! Van a kertben Betula pendula is :)))
VálaszTörlésFestünk, mázolunk, emlékezünk
VálaszTörlésA múló idő könnycseppjei?
Az ablakrámáról pereg a festék…
Emlékszel, kedves, milyenek voltak
az együtt töltött nyári esték?
Napközben ecsetünk nyaldosta
zöld hullámaival a rozsdás kerítést;
hiába hívtalak, te mindig kint maradtál,
de szívósan folytattad a felderítést.
A lélek titkai lépésről lépésre,
(míg dúsan párolgott a nitrohígító)
sorra megadták magukat;
ó, a megismerés mámorító!
De újabb rétegek fedték el
a feltárt igazságot
és megmaradtak az ősi tabuk,
hiába kaptak új színt sorra, rendre
a padok és a kerti kapuk.
Elváltunk, mire frissen fénylett minden.
Tudtuk, hogy mindez csak ámítás.
És különben is, végetért már
a nyárra betervezett felújítás.
Most, hogy a pemzlimet új festékbe mártom
(ó, milyen szokatlan ez az új árnyalat)
végigmegyek ismét a kerítésem mentén.
A nyári nap csillogva idézi árnyadat.
Trendo,itt a vers! Köszönöm!:-)
VálaszTörlés