Napjaim

"...Illan az idő… érzem éberen,

Amint a józan gondolat lázad

S színes varázsra fordul minden itt,

Összevegyül való és a látszat..."

( William Wordsworth)

Régebbi, blogot írós szokásaimtól eltérően már régen írtam magamról, a napjaimat érintő továbbra is kicsi, de sokszor egyhangúnak vélt életemet színesítő  eseményekről. Írjam azt, hogy szerencsére nagy események nem voltak? 

Most ezt a bennem felmerülő hiányt eltörölni szándékozva pótolom lemaradásomat. 

Az eltelt napjaimban volt a múltat és szeretteimet érintő vissszaemlékezés Halottak napján. Mentem a temetőbe, és a sírokon kívül láttam a platánfákat, a sírokra hulló leveleket, melyek végül megadták magukat az ősz által előírt törvényeknek. Láttam  a mécsesek fényét, melyek kellettek a lelkemnek. Tehát az állandóság megélésének vonzó érzése  is megvolt bennem a temetőben, az évek tűnésével egyre gyorsabban múló életemben. Mi más ez, mint vágyam szinte észrevehetetlen teljesülése.

A mulandóságot legyőzve volt részem a kisbabánk fejlődését és okosodását nézni. Már 26 szót tud, de őszinte, nyílt érzelmeivel az arcán mindent ki tud fejezni ezeken a szavakon kívül is. Nagyon aktív, minden érdekli, állandóan mozog. Éles képet szinte lehetetlen emiatt készíteni róla.

Eljött az ősz, és testi-lelki egészségemet is védő gyakoribb sétáinkon figyeltem a benne lévő változásokat. Erről itt sokat írtam a magamról és az évszakkal összefüggő egyéb gondolataimmal megfűszerezve. Tehát mégis volt szó bennük rólam is.:)

Voltunk a közeli Ruston egy vasárnap délután. Néztem és fényképeztem a városka részleteit, melyek jelenléte  igazán vonzó számomra. Ezek figyelésének lehetősége hoz engem arra a helyre. Majd hozok egy beszámolót is róla.

Elmentünk egy közeli Gesztenye fesztiválra, hogy a sült gesztenye íze se maradjon ki az évszakból.

Lesz még születésnap ünneplése is. M. felett is eljár az idő, amit ő nem érez. Rendszeres futással, és a főleg Magyarországon történő utazgatásaival legyőzi azt. Nagyon élvezi, hogy itt nem kell fizetni ezért az élvezetért 65 év felett, és örömmel használja ki a lehetőséget. Én nem tudok vele menni a mozgási nehézségeim miatt. A beszámolóit viszont figyelmesen hallgatom, nézem a számomra is ismerős helyekről készített képeit. Ez utóbbi újabb kalandozás számomra a múltamban.

Volt közben olvasás (sok vers), TV-t nézés, egyre kevesebb orvosokhoz járás. Panaszaim múlnak, és újak jönnek, de a múlóból van most több. Volt pihenés és a házimunka kis adagokban végzése. Már látom az eltelt nyár után a szemközti házakat is, az előttem lévő magas fák leveleinek hullása után. Kis látvány, de rendszeresen eljön hozzám ez az ablakon túli világ az évszakok változásával. Vannak már  odasodródó lehullott levelek is az erkélyemen. Hagyom őket ott lenni.

M. születésnapját M. öccsével együtt Szombathelyen fogjuk megünnepelni a Pásztor csárdában, melyhez őt emlékek is fűzik. Egyébként egy csárda kockás terítős, egyszerőségbe hajló hangulata és  ízei közelebb állnak hozzánk, mint bármilyen más étteremé. Ezért választotta ezt a helyet, mely az osztrák oldalon lévő szülőfalujához közel van. Annak a temetőjébe is elmegyünk emlékezni, igaz kissé megkésve.

Tehát volt egyfajta teljesség az életemben, melyet most az idő múlásának tényével kötöttem össze. Volt halál a múltból, kisbaba fejlődése, mely a jövőnek szól, és egy születésnap is lesz, mely az idő múlását mutatja.