Reggel mikor felébredek még szürkeség van, borult az ég, csak fél 10 körül kezd sütni a Nap. Érzem az ősz illatát mikor kinyitom az ablakot teljesen. Még nem igazi őszi illat, csak halványan kúszik felém, mikor mélyet lélegzem. Örülök neki, kezdődik a kedvenc évszakom, majd utána másik kedvenc, a tél, ami ugyan még messze van, de az is eljön egyszer. Már előre örülök nekik.
Itthon pakolgatok a hosszú távollét után, takarítok, mosok, vasalok, behozom az elmaradt házimunkákat. Aztán pihenek, a közel 3 hónap kórház után eléggé legyengültem, nem bírok sokat csinálni egyszerre. Ráérek, nem sietek, van időm. Közben visszatérek a számítógéphez, és a reggeli netes olvasgatás, nézegetés közben a kávézáshoz is. Minden visszatér a régi medrébe. Ez a meder már nem a régi, alakultam, formálódtam a nyáron, míg sokat távol voltam az otthonomtól.
Megtanultam veszíteni is. A Windows 10 támogatottsága hamarosan megszűnik, a Windows 11-re tértem át. A telepítés után elveszítettem egy csomó képet. A megmaradtak is nagy összevisszaságban vannak. Tanulnom kell az újat is, ráébredni újra, hogy a veszítés az élet része, ahogy az új jötte is. Én is változtam a nyáron, jöttek új élmények. Ahogy egy holland blogtáram írta nekem a visszatértem után a kommentjében, hogy egy utazáson vagyok túl. Lelki utazásom volt, kijöttem valamiből, ami a mélybe taszított. Igen, ez egy út volt, hosszú és rögös, de elértem a célomat.
Délután talán telefonálgatok, felhívom a barátnőimet, a régi és az új ismerőseimet is. Kellenek a kapcsolatok, építem és visszaépítem őket. A kórházban megismerkedtem emberekkel, de csak kettőnek van meg a telefonszáma. Nem akartam túl sokat, a kevesebb gyakran több. Velük viszont tartani akarom a kapcsolatot.
Mivel megígértem, hogy visszatérek a blogomhoz is, és írok, most nem akarom ezt az ígéretemet megszegni. Írtam.:)
Új képeket most nem hozok. Van egy pipitérem, ami ugyan régi kép, de ha jól emlékszem idei, viszont fel tudom tenni legalább. Tanulom a Windows 11-en a képek kezelését is. Ami ugyan nem lesz nehéz szerintem, de időbe telik, míg megszokom. Lesznek majd új képek is, remélem a következő írásom mellé már ezekkel is szolgálhatok.
Igen, kedves Éva, érdekes megfigyelni magunkon, hogy életünk minden eseménye alakít rajtunk
VálaszTörlés(...nem fejeztem be a kommentet, de néha olyan érzékeny ez a gép, annyira siet, hogy elküldi szinte mielőtt kiadnám rá az utasítást!)
TörlésA fontos események érezhetőbben, a kevésbé fontosak szinte észrevétlenül alakítanak bennünket... "Ráérek, nem sietek, van időm" - írod, ami nagyon fontos elhatározás, sokan nem is sejtik, milyen nehéz betartani...
Az otthonomban a napi "rutin" szinte magától alakult ki, és én jól érzem magam benne. Amikor valami kizökkent, el kell menni, az lehet jó, nem annyira jó, de egy biztos, hogy amikor a következő napon ismét a napi "rutin" biztonsága, ismerőssége van, akkor az jó. Egy szép nyaralás után is mindig azt érzem, hogy jó volt, szép volt, de jó, hogy volt, de amikor helyre áll a rend az nagyon jól esik. Persze ebben van az is, hogy más amikor én csinálok valamit, amitől megszakad a rutin és más az, amikor meg kell változtatni, akár akarom, akár nem.
VálaszTörlésAz én kedvencem is az ősz. Szeretem a száraz levelek, avar illatát, a reccsenésüket a lábam alatt, a millió féle vöröset, barnát, pirosat, de szeretem vége felé már általános mesebeli ködös, nedves látványt és illatot is.
Kívánom Neked kedves Éva, hogy örömet találj az őszben, az otthonodban, a gyógyulásban, az új ismerőseidben, és hozzon kellemes meglepetést, és időt is ez a gyönyörű évszak. :) Betty
Igen, minden visszatért. És az egyik legjobb dolog ebben, hogy visszatértek a szépséges, nyugalmat, békét sugárzó Éva sorok, gondolatok.
VálaszTörlésAz első bekezdést olvasva, mintha filmen láttalak volna, ahogy kitárod az ablakod és beleszagolsz hunyt szemmel az őszi illatba.
De jó hogy újra itt vagy Évikém 🥰