Reggel mikor felébredek még szürkeség van, borult az ég, csak fél 10 körül kezd sütni a Nap. Érzem az ősz illatát mikor kinyitom az ablakot teljesen. Még nem igazi őszi illat, csak halványan kúszik felém, mikor mélyet lélegzem. Örülök neki, kezdődik a kedvenc évszakom, majd utána másik kedvenc, a tél, ami ugyan még messze van, de az is eljön egyszer. Már előre örülök nekik.
Itthon pakolgatok a hosszú távollét után, takarítok, mosok, vasalok, behozom az elmaradt házimunkákat. Aztán pihenek, a közel 3 hónap kórház után eléggé legyengültem, nem bírok sokat csinálni egyszerre. Ráérek, nem sietek, van időm. Közben visszatérek a számítógéphez, és a reggeli netes olvasgatás, nézegetés közben a kávézáshoz is. Minden visszatér a régi medrébe. Ez a meder már nem a régi, alakultam, formálódtam a nyáron, míg sokat távol voltam az otthonomtól.
Megtanultam veszíteni is. A Windows 10 támogatottsága hamarosan megszűnik, a Windows 11-re tértem át. A telepítés után elveszítettem egy csomó képet. A megmaradtak is nagy összevisszaságban vannak. Tanulnom kell az újat is, ráébredni újra, hogy a veszítés az élet része, ahogy az új jötte is. Én is változtam a nyáron, jöttek új élmények. Ahogy egy holland blogtáram írta nekem a visszatértem után a kommentjében, hogy egy utazáson vagyok túl. Lelki utazásom volt, kijöttem valamiből, ami a mélybe taszított. Igen, ez egy út volt, hosszú és rögös, de elértem a célomat.
Délután talán telefonálgatok, felhívom a barátnőimet, a régi és az új ismerőseimet is. Kellenek a kapcsolatok, építem és visszaépítem őket. A kórházban megismerkedtem emberekkel, de csak kettőnek van meg a telefonszáma. Nem akartam túl sokat, a kevesebb gyakran több. Velük viszont tartani akarom a kapcsolatot.
Mivel megígértem, hogy visszatérek a blogomhoz is, és írok, most nem akarom ezt az ígéretemet megszegni. Írtam.:)
Új képeket most nem hozok. Van egy pipitérem, ami ugyan régi kép, de ha jól emlékszem idei, viszont fel tudom tenni legalább. Tanulom a Windows 11-en a képek kezelését is. Ami ugyan nem lesz nehéz szerintem, de időbe telik, míg megszokom. Lesznek majd új képek is, remélem a következő írásom mellé már ezekkel is szolgálhatok.
Igen, kedves Éva, érdekes megfigyelni magunkon, hogy életünk minden eseménye alakít rajtunk
VálaszTörlés(...nem fejeztem be a kommentet, de néha olyan érzékeny ez a gép, annyira siet, hogy elküldi szinte mielőtt kiadnám rá az utasítást!)
TörlésA fontos események érezhetőbben, a kevésbé fontosak szinte észrevétlenül alakítanak bennünket... "Ráérek, nem sietek, van időm" - írod, ami nagyon fontos elhatározás, sokan nem is sejtik, milyen nehéz betartani...
Az otthonomban a napi "rutin" szinte magától alakult ki, és én jól érzem magam benne. Amikor valami kizökkent, el kell menni, az lehet jó, nem annyira jó, de egy biztos, hogy amikor a következő napon ismét a napi "rutin" biztonsága, ismerőssége van, akkor az jó. Egy szép nyaralás után is mindig azt érzem, hogy jó volt, szép volt, de jó, hogy volt, de amikor helyre áll a rend az nagyon jól esik. Persze ebben van az is, hogy más amikor én csinálok valamit, amitől megszakad a rutin és más az, amikor meg kell változtatni, akár akarom, akár nem.
VálaszTörlésAz én kedvencem is az ősz. Szeretem a száraz levelek, avar illatát, a reccsenésüket a lábam alatt, a millió féle vöröset, barnát, pirosat, de szeretem vége felé már általános mesebeli ködös, nedves látványt és illatot is.
Kívánom Neked kedves Éva, hogy örömet találj az őszben, az otthonodban, a gyógyulásban, az új ismerőseidben, és hozzon kellemes meglepetést, és időt is ez a gyönyörű évszak. :) Betty