Hétvégém

Vasárnap 11 órára elmentünk M. idősebbik fiához egy villásreggelire ( angolul: brunch-ra). Húsvéti hangulat volt, jól éreztük magunkat. Heten voltunk összesen. Beszélgettünk, eszegettünk, figyeltük a picit, aki már tud állni. Igaz, hogy még csak kapaszkodva, de úgy már lépeget is. Volt festett tojás, házilag sütött sütemény, mindenféle jó az asztalon, melyekből önkiszolgáló módon szedtünk.

A fiú, aki már természetesen férfi, csinált omletett is, annak, aki kért. Nagyon jól sikerült, a barátnőjétől tudom, hogy mestere az omlett készítésének. Megkaptam a nyuszis, virágos asztali dekorációt ajándékba, mikor eljöttünk.

M-nél figyeltem, hogy nő a szőlő az erkélyén, hirtelen kitavaszodott. Mikor jöttünk haza, láttuk, hogy virágzik a japán cseresznyefa is, és zöldülnek a fák.

Néztem nála, ahogy varrógépen megjavít valamit, ami jól sikerült. Hamarosan kaptam egy üzenetet WhatsAppon, hogy: " Szabómester vagyok". :) Az érdekesség benne az, hogy mindezt magyarul írta. Meg is lepődtem, hogy le tudta írni. Elég sok szót ismer már. A "szabó" szót a szomszédom vezetéknevéből tudja, a "mester"-t a polgármester szóból sajátította el egyszer. Azt, hogy "vagyok", pedig csak úgy tudja. Összehozta egyedül a mondatot az ügyessége dicséretére. Én is megdicsértem, mert mindig örülök, ha magyarul mond vagy ír valamit.

Örömmel töltött el az is, hogy kaptam virágot tőle egy délelőtt, csak úgy, mindenféle különösebb ok nélkül. Mindig jólesik, ha figyelmes hozzám. Szükségem van rá.

Kívánok nektek szép, áldott húsvétot!