Elmentünk Fertődre.
A felújított kastélyt már láttuk párszor, így az ebéd és a kávézás után sétáltunk, már amennyire a gerinc - és csípőfájdalmaim engedték. A kávé mellett annyira lehet hallgatni, mint amennyit beszélgetni. A rántott húst viszont szép csendben vagdostuk.
Nem a felújított kastélyt és a rendezett parkot kerestük - csak a kapuig mentünk el -, hanem a környező fákat, leveleket, és a kissé roggyant állapotban lévő épületeket.
Mindig is vonzott az enyészet, ezt a legrégebbi blogos társak nagyon is jól tudják rólam. Málló vakolatnak, barnára száradt levélnek, göcsörtös fatörzsnek megvan a maga szépsége, és ezzel nem mondtam újat.
A régi és az új együtt megadják az egészet.
Imádom ezeket a hangulatokat és a csodás fotóidat. Mai kedvencem a fa.
VálaszTörlésGyörgyi helyettem is írt. Készülünk mi is arrafelé, mikor érünk oda?
VálaszTörlés"A régi és az új együtt...." -számomra most ez a legfontosabb :) szeretem-gondolat.
VálaszTörlésNem bírom megállni, hogy ne írjam le a kastéllyal kapcsolatos érzetemet. Annyira vonz, mintha már éltem volna ott. De nem a főúri lakosztályban, hanem mint a "kiszolgáló személyzet" valamely (???) tagja. Amikor ott jártam, akkor is leginkább a hátsó, nem látható részek érdekeltek volna a leginkább. Hogy hol aludtak, hol étkeztek, mennyire voltak bekorlátozva a személyzet tagjai.
VálaszTörlésAz egyik ausztriai Eszterházy kastélyban volt is ilyen kiállítás, ahol a személyzet szobáit nyitották meg a látogatók előtt. (Nem részletezem tovább.) A mai bejegyzésed igazi jó indítás szeptember hónapra, a képek pedig nagyszerűek.
Igaz! Hiányoztak szépséges fotóid!
VálaszTörlésCsak a fájdalmaidra legyen megoldás!
patinás képeid...
VálaszTörléslátom másokat is megragadnak, persze