Most

áll vissza a menetrend, a szokásos, a hétköznapi. Tegnap még úgy néztem TV-t, hogy a karácsonyfa ott van mellette, és csak egy kicsit kell elmozdítanom a szemem, hogy TV helyett azt nézzem. Bár a fénye, a jelenléte akkor is ott van, ha nem azt nézem, mert mindig belelóg a "nézőkémbe".
Még ma is ott lesz, csak holnap szedem le, de ma elteszem az összes többi dekorációt. 
Ez már január, a hosszú, a hideg, de ennek is el kellett jönnie. A megélése a fontos, mely úgyis egyik kívánság, mely erősödik bennem. Elég sok időt elvesztegettem feleslegesen a múlttal és a jövővel. 
Kiraktam a gyógyszereimet a hétre, ami  hétfő reggeli feladat.Viszek anyunak kenyeret, és átviszem a tiszta ágyneműjét is, de előtte kivasalom.
Kitettem a naptáram, beírtam a januári doktoros időpontjaimat, mert az egészséggel törődni kell, ha nem megelőzéssel, akkor utólag.
Délután megyek dolgozni is, tényleg minden visszaáll, elkezdődött az új év, most aztán igazán.
Tegnap még átmentünk Wiener Neustadtba ( éljen a határközelség, gyors az utazás innen külföldre ), mert M-nak valakivel találkoznia kellett, nekem meg a kirándulás jutott, egy kis vasárnapi és egyben a szünet utolsó napjára eső levegővétel.
Tulajdonképpen minden elfogadhatóan rendben van, és így is kell érezni!

U.i.: Nem a politikára értettem, hogy minden rendben van...