Én még valami kis ajándékra vágytam- vagyis élményre- hazafelé jövet.
Nem akartam Veszprémből legalább egy megálló nélkül csak úgy hazaesni.
M-ra bíztam az ötletet, aki az útba eső Somló-hegy mellett döntött, és én el is fogadtam. Mondtam, ha autóval megyünk fel egy darabig, akkor jó, mert gerinckezelés után nem a hegymászás az álmom.
Jó volt így neki is!
Tehát megálltunk, leparkoltunk, és messzire néztünk.
A naplemente ott fenn a hegyen kezdődött el, egy olyan igazán nagyon fényes.
Később az autóból is néztük a Nap útját, ( Lehetett volna másfelé nézni? ) míg korongként eltűnt a horizont mögött. Először a fele, aztán a harmada látszott, aztán egy keskeny csík, aztán semmi, de a fénye még sokáig ott volt "égfestőként".
Szeretem a narancs ( ennyire vad volt!) korongos naplementét, mikor a másik szín mellette a párás szürke, majd a fekete, mikor hirtelen hűlni kezd a levegő, és csíp egyet rajtunk, egy olyan jó januárit.
Óóóó, ezek a képek, ezek a képek!
VálaszTörlésTudod, ez milyen ajándék, hogy jókor vagy jó helyen? csodásak a fotóid.
VálaszTörlésA Somló! Feledhetetlen gyerekkori vakációs emlék...
VálaszTörlésNekem a levelek ellenfényben tetszett legjobban...
Micsoda festői képek!!!!!! Somlónál csodás minden!!!!!
VálaszTörlésmilyen szép:)
VálaszTörlésde elnézegettem volna én is ott, nézni, amíg ránksötétedik
VálaszTörlésGyönyörű fotók!!! :)
VálaszTörlésVelünk volt még két ember, akiknek akartunk adni. Persze magunknak is, de a másik sokszor fontosabb.
VálaszTörlésKívántam, hogy jó legyen az a fél óra míg fent voltunk, és meghallgattatott a kérésem. Ráadásnak kaptunk még az autóból is figyelhető naplementét. Még le kell írnom, hogy megköszöntük az élményt.Valaki csak meghallotta, de ha nem, akkor is ki kellett mondanunk.
A másik két ember osztrák volt. A hölgy szintén jár veszprémi kezelésekre, de a férj( M. volt kollégája) is elkíséri.Havonta egyszer négyen megyünk.
Figyelem M-t, ahogy átváltozik lelkes magyarrá, ha Magyarországot kell megmutatnia. Mosolygok közben jólesően, mikor hallgatom, hogyan adja át, amit tőlem is tanult.
Jó érzés.
Persze dúdolgattam, mert abból a korosztályból való vagyok, akiknek ez eszébe jut. Csak én ismerhettem közülünk, akik ott fenn voltunk. Magamban dúdoltam, nem csatlakozhatott senki hozzám.
VálaszTörlésMindig hiányérzetet ad, hogy nem ismerhetjük eléggé egymás országát, akármennyi is az igyekezet részünkről:
https://www.youtube.com/watch?v=voWUkjMHu2I