2015. január 18., vasárnap

Kilincsekről és könyvtárról is...

Az a nagy helyzet a boldogság érzetével, hogy folyamatosságot várunk elvben, pedig a pontokból adódik össze, melyek között szünetek vannak a gyakorlatban. Bár, ha jól átgondolom, itt a blogosok között  a folyamatosságot már senki sem várja el.
Tegnap voltunk könyvtárban, de nem hoztam semmit ki, mert sok saját könyv van olvasatlanul, határidőket sem akarok, és folyamatosan akarom olvasni Fanni naplóját is például, melyhez nagy lélegzetet kell venni, és lassan olvasni. Minden rám várót lassan kell olvasni.



Régi kilincseket is nézegettem az utcákon, melyek nyitnak és csuknak. A munkahelyemen a gyerekekkel a személyiségtípusokról volt szó, az egymásra és a világra való nyitásról és csukásról is volt benne szó, és érdekelte őket. Figyeltek, és jót beszélgettünk.
Örültem, hogy így volt, egy boldogságpont beépült az életembe, mely lehet, hogy visszatekintve egyszer majd összefüggő sort alkot, mint az utcai lámpák fénye.
Ha nem is boldogként tekintek önmagamra vissza ( még nem vagyok egészen tisztában mi is számomra ez az érzés ), de elégedettként, és már ez is jó.


10 megjegyzés:

  1. A boldogság talán az a belső nyugalom és biztonság ....Az öröm pedig fellobbanó tábortűz fénye, vagy kályha lángja. Valahogy így...

    VálaszTörlés
  2. Épp tegnap olvastam egy cikket a Nők Lapjában, hogy mennyire mást jelent egy húszévesnek, mint egy negyvenesnek a boldogság. S míg fiatalok vagyunk mennyire unalmasnak tűnik az, ami egy idősebbet boldogsággal tölt el (pl. kilincsek nézegetése)
    Szerintem ez a "folyamatos boldogság" csupán a média, a reklámszakma találmánya. Ilyen egyszerűen nem létezik, s attól tartok szüleink, nagyszüleink korában nem is hajszoltak ilyesmit az emberek. Leginkább csupán boldog-ulni próbáltak.

    VálaszTörlés
  3. Lenne folyamatos boldogság? Nálam a klasszikus értelmében nincs. De ha mindig találok valami szépet, nekem valót, felismerek értékes pillanatokat, vannak igazi élményeim, érzelmeim, akor azoktól boldog tudok lenni. Összefűzöm ezeket a boldogságdarabkákat, így születik meg a folytonosság.

    VálaszTörlés
  4. P.S.: én is szoktam kilincseket fényképezni :-)

    VálaszTörlés
  5. A blogíró írásának szüksége van a hozzászólásokra. Köszönöm a kiegészítéseket.
    Folyamatos boldogság valóban nincs,és jó ha mindennek tudatában vagyunk.Így nem hajkurászunk lehetetlent...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon is szüksége van. :-) Különben nem tenné nyilvánossá a blogját.

      Törlés
  6. Válaszok
    1. Feltűnően sokra lettem figyelmes aznap. Bár én általában figyelek a régi dolgokra, a kilincsekre is.

      Törlés
  7. Érdekes, találó meghatározásokat lehetett olvasni a hozzászólásokból, tükrözték valószínűleg a hozzászólók életkorát, temperamentumát is.
    Az enyém? Szinte félnék egy falrengető nagy boldogságtól, ha netán rám akarna szakadni... Mert akkor mindig attól kellene rettegnem, hogy ne legyen vége...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, jó olvasni, hogy ki mit gondol arról, ami éppen bennem van. Mindenki akár másképp is értelmezheti, de valahogy az alap ugyanaz mégis. Van egy elmélet, egy sok évet kibírt igazság( annak hisszük) és arra építjük a gyakorlati tapasztalatainkat.
      Ha nem vagy boldog, akkor a hiánya zavar, ha boldog vagy, akkor az elvesztése?
      Én még nem éltem át azt a boldogságot, ami falrengető.
      Én vágyom rá.

      Törlés

zene

x

Tájékoztatás

Az Éva című blogon található képek saját fotók.

E-mail címem: editis@citromail.hu