Szárszón

Csütörtök reggel már tudtam, hogy végigmegyünk a  déli parton, és mivel még nem voltam a szárszói temetőben, sőt még Balatonszárszón sem, azonnal mondtam a nap tervezésekor M-nak, hogy ott bizony megállunk. Nem mondom, hogy nem nulláról kellett kezdenem az információkat József Attiláról, de én is bajban lennék, ha osztrák költőkről kellene tudnom. M. persze hallotta már a nevét, mert utcaneveket ő is olvas nálunk.:-)
Először nem a régi temetőbe mentünk, ahol József Attila első sírhelye van, hanem egy másikba, vagyis az újba! Aztán kérdezgettem- a helyiek megszokhatták a balga turistákat-, és meg is találtuk a falu határában a régi temetőt, majd a nyilakat követve az első nyughelyet is.

A nagy fák alatt megfakult nemzeti színű szalagok, régi koszorúk, elégett mécsesek, nylon borító mögé tett, mégis esők és napfény fakította képek, információk, versek, és egy kőbe vésett versrészlet. 
Nem vittem virágot, mécsest, de legközelebb viszek. 
Mégsem voltam annyira felkészülve  a látogatásra, és ünnep is volt ( ez itt a magyarázkodás helye!), talán kellett volna csak úgy szedni pár szál virágot valahol, de ez  a megoldás nem jutott akkor eszembe. Csak egy hirtelen elhatározást követve oda akartam menni, és kicsit ott lenni.
Mikor ilyen helyeken vagyok, akkor szeretném érezni a helyzet fontosságát, de ott csak cikáznak a gondolataim, és később, esetleg másnap tudatosodik bennem, hogy én bizony ott voltam...