Olvasom a blogokban, az én fejemben is megfordul, hogy a jó pillanatokból is össze lehetne rakni az életet, ha észrevesszük legalább egy részét belőlük, mert olyan természetesnek tartjuk őket. A rosszat jobban számon tartjuk, és elnyammogunk rajtuk?
Olvasok Ivette-ről is a blogokban, át is éltem, és mikor még mindig itt van szombaton is, én pedig a tegnap után most bentről szárazon nézhetem, akkor néhány nyugodt szép pillanattal összekötöm ezt a makrancos nőt, és igyekszem is a tudatában lenni, különben ez is elszáll, mint a többi.
Anyu otthon pihenget, és ellátva, M. azt írja, hogy ahol éppen van, a piac tele friss gyümölccsel, zöldséggel, és süt a Nap.
Én pedig megbeszéltem Ivette-tel, hogy ha még ma is itt lesz végig, akkor rá hivatkozva itthon jól és békében elleszek a nap hátralévő részében, főzőcskézek kedvemre, jöhet egy kis házimunka, olvasok is, előveszem az el sem tett mécsestartókat, és tudatában leszek mindennek.
Anselm Grün: Az életművészet könyve c. munkájában olvasom azt, amit én még nem csinálok elég jól ( néha sehogy), viszont igyekszem:
"Ha este visszanézek a napomra: Fontos az, hogy tudatosan éltem. Már hálás vagyok, ha hátrahagytam személytelen nyomokat ebben a világban. Ez mindig akkor történik, ha egészen jelen vagyok a találkozásban, ha olyannak észlelem az életet, amilyen. Minden, ami tudatosan történik, nyomot hagy. Nem az a fontos, milyen eredményt tudok felmutatni."
Louise Hay-től nagyon megmaradt bennem: lehet az idő rossz, öltözzünk megfelelő ruhába, s mehetünk ki az utcára is. A kutya a tuják alatt vészelte át, hogy miért ott. ő tudja: Viszont alattuk száraz volt a föld.
VálaszTörlésNem buta a kutya!:-)
VálaszTörlésMár nem esik, akár ki is mehetnék, de lusta vagyok. Ebéd csak leves volt és eper. Nem kellett más!
Láttam a képeid, nagyon jók. Yvette kifejezetten fotózásra inspiráló perszóna( volt).