Öt nap után ma úton hazafelé.
Az első napot leszámítva hőség, fények, színek és élmények. Sok, sok élmény.
Az első napot leszámítva hőség, fények, színek és élmények. Sok, sok élmény.
Hazafelé az ember már fáradt, szól a zene halkan az autóban, és bevillanak a képek, hol gyorsan tovatűnnek, hol hosszabban időznek. Néha valami eszünkbe jut, beszélünk, majd újra csend, mert most az esik jól.
Napsütés múlik, majd valami sűrű, sötét tintakék érkezik és haragos csodafelhők. Még mindig visszakalandozom időben, de figyelmem már a felhők látványa is leköti. Egymásba gabalyodó, alacsonyan ránk ülő, vízzel teli nagy, formagazdag, egészen valószínűtlen zsákok úsznak felettünk. A szélvédőn át egészen addig a figyelmem náluk köt ki, míg az első cseppek megérkeznek, majd az ablaktörlő monoton ritmusa, a sűrű, szürke eső újra visszavisz az előző öt színes, többnyire felhőtlen kánikulai nap felvillanó képeihez.
Szép az írásod és fantasztikus az a felhő! Jó, hogy nálad volt gép! Messze jártatok?
VálaszTörlésSzia Merci! Balaton és környéke, de a víz helyett inkább az egyéb látnivalókra, hatásokra álltunk rá: Kapolcs, Krisna-völgy.
VálaszTörlésPersze, a tó sem maradt ki!
Krisna-völgyre már nekem is fáj a fogam!
VálaszTörlésTervezzük is, lehet, hogy még az idén? - na, majd látjuk. Lehet!
Isten hozott! Gyönyörűek a felhőid.
VálaszTörlésÉrzem az utat, a hangulatát, az élmények terhét, örömét. A konkrétról is írsz majd, ugye?
VálaszTörlésStali, majd írok.
VálaszTörlésSzia! Örülök, hogy megjöttél.
VálaszTörlés