Lassan lépek a pitvaron keresztül:
a görnyedező gerendák szakadt
pókhálójában száz parányi nesz ül
s mint pelyhes madár, puhán tátogat.
Rég jártam itt. Simul a tarka szőnyeg,
a vén küszöb kopottan hempereg,
a képek kék ajakkal rám köszönnek,
koccannak a befőttes üvegek.
Ó, mennyi-mennyi emlék! Messze-polcok,
bársonyos birs, száraz szőlő, aszalt;
a tornyos ágyon régi sárga gyolcsok
hevernek s ájult levendulaszag...
Mintha látnám rég-halott nagyapámat:
a nyitott tűzhely padkáján mereng.
Megszólítnám, de kérdő gyerek-számat
ijedt kézzel szorítja le a csend.
Szükségem volt most erre a versre. Köszönöm.
VálaszTörlésAz emlékek szeretteinkről, már csak ilyenek. Szomorúak és szorongatóak, de kedvesek is egyben....
VálaszTörlésElmosódva
VálaszTörlésErre a házra halványan emlékezem
valaki nagyon régen talán itt lakott
csavargás közben ha arra tévelyedtem
szurtos kezembe néha gyümölcsöt adott
almát egy fürt szőlőt marék szotyolát
nem emlékszem arcra alakra vagy másra
mi is késztet erre a kései vallomásra?
mindegy már, el kell érnem az esti vonatot
jövőm még előttem, múltam elhagyott
örökségen túladva nagynehezen végre
most már mindhiába bámulok az égre
nem tudom felidézni úgyse nagyapát
csak a szám mozog és csücsörít időnként
ahogy rágom a csutkát töröm a szotyolát
(hasonló emlékek, másfelé vers; fogadd szeretettel)
Trendo, kedves tőled, nagyon köszönöm most is.
VálaszTörlésMinden más által megélt, láttatott hangulatért, érzésért, szépségért hálás vagyok.
Ezúton köszönet neked és Trendonak is. Kellenek az ilyen "ráemlékezések".
VálaszTörlés