A legjobban, azt hiszem, a platánok kérgére
emlékszem, a szanaszét heverő lemezekre
szújáratokkal, hangyákkal, s hogy milyen könnyű volt
letörni őket a törzsről, a reccsenő, száraz
gallyakra a csúszdák és mászókák körül, a fák
illatára, mit órákig hordoztam bőrömön,
a bérházak verőfénytől szikrázó, sarkig tárt
ablakaira szombat délelőtt, a balkonon
napozó nénikre, a törpefenyők hűsére,
a dombra, a gallyakra, a platánok kérgére.
Platánok. Nincs szebb fa azthiszem. Nálunk van egy út ahol végig platán van,illetve pár darab van már csak.Nagyon szépek, teszek fel mindjárt képet róla! Az öreg fák csendesen figyelik a jelent és őrzik a múltat,102 évesen. Mindíg megcsodálom ŐKET!Üdvözöllek! Terike
VálaszTörlésAz éjszakai nyugtatómat ma is elolvastam.
VálaszTörlésKöszönöm!
Igaza van Kószának. Nyugalom szigete a blogod. nagyon jó itt lenni!
VálaszTörlés