A gyerekkori húsvétok, locsolások utáni esti hajmosások jutnak eszembe. Estig iszonyatos pacsuliszagot árasztva illatoztam büszkén jelezve, hogy sokan jártak nálam. Vártuk is, de kicsit túljátszva féltünk is attól, hogy megszólal a csengő, és jönnek a locsolók. Mert játék volt, egy kis sikítás, és benne alig érthetően, hogy: "Jaj, ne olyan sokat!'"
Csend van nálam ma reggel a lakótelepi lakásban a számítógépből szóló zenét leszámítva, és nem is nagyon bánom, hogy így van. Hagytam, hogy így legyen. Ha nagyon másképp akarnám, biztosan tennék érte.
M. szerintem nem is tud erről a szokásról, de most úgysincs itt.
Talán egyszer mesélek neki róla...:-)
N aztán, én sem voltam az nagy locsolós fajta. Kamasz kormban néhány, e téren tapasztaltabb útcabelitársammal el-elmentem néha, de azt is inkább kíváncsiságból téve, mint "komoly" meggondolásból. Nem úgy, mint fiú unokáim a mái napon. Na persze, így könnyű, hogy az apák biztosítják a terepet, az előre bejáratott locsoló helyeket. Rokonoknál ismerősöknél mondták el a versikéiket. Bazsit is megtanították a huncutabb változatra is. Azért jó visszagondolni a korábbi Húsvét hétfői locsolkodásokra.
VálaszTörlésSzóval Bazsikával mondatták el a huncutabb változatot.:-) Ejnye, a nagyobbak bezzeg nem merték megtenni.
VálaszTörlésTe is mondtál verset ma a lányoknak, aprajának és felnőttjének egyaránt?:-)
Kálmán bá' jött Mamkát locsolni? Mert ezt hallgattam is volna, és néztem is volna!:-)
Pannika mit szólt a locsoláshoz?
Éva! Hajmosás megvolt? ;-)
VálaszTörlésMid, megvolt! De nem a pacsulis locsolás miatt!:-)
VálaszTörlésAz utcán délelőtt előttem ment 2 fiú. Kezükben egy-egy mostani típusú szódásüveg. Az egyik üveg már majdnem üres volt, a másik alig félig.Utána becsöngettek valahová. Jót nevettem magamban.Gondolom a leányzó(k) nem úszták meg szárazon.
És a te hajmosásoddal mi van?