Csak annyit akarok írni, hogy mindig van egy kis virág abban az 1 dl-es mérőedényben. Kevés kell bele, és ahogy belépek a szobába, azt látom meg rögtön. Olyan helyen van.
Nem kellenek pazar nagy csokrok, virágboltba sem megyek értük.
A legegyszerűbb kis virágok, szinte csak virágszirmok is megteszik. Beléjük ütközöm bárhol kinn az utcán is.
Na jó, néha le kell hajolnom értük.:-)
Azt (is) élvezem a blogodban, hogy Te megírod azokat, amelyeket én nem. :)
VálaszTörlésKósza, te komolyabb problémákkal is foglalkozol a blogodban,mint a gyermekláncfű beszerzése, én nem akarom itt ezt tenni.
VálaszTörlésKicsit a nyugalom szigetének is tekintem a magam számára ezt a helyet. Ha más is szívesen jön emiatt ide, akkor pedig még jobb.
Virágok, régi edénynek, emlékek, tájak, versek, más és saját gondolataim, kis történetek, melyeket megfigyelek. Néha kicsit súlyosabb téma is,de meghúzom a határt.
Különböző stílusú blogok, más-mást vonzanak, de szerencsére "kevert közönség" is van! Így jó!:-)
Hozzád babanézőbe is járok.:-)
VálaszTörlésÉn pedig ide is meg oda is járok. :))
VálaszTörlésMissmigrans!Valahogy én is így vagyok a különböző blogokkal.
VálaszTörlésEzek szerint még mindig itthon?
Ma éjjel megint pöffentett egy elég nagyot a vulkán... Pedig már kezdtek volna kinyitni a repterek.
Tudtok valamit, hogy mikor tudtok menni? Bár, ahogy látom, nem a repülőterektől függ...
Nem lehet tudni semmit.
VálaszTörlésParkolópályán van az életünk most éppen. Vagy piros lámpánál, amiről nem lehet tudni, mikor vált zöldre.
De legalább a nap süt, és szép hazánkban szívhatjuk a vulkánporos levegőt. :))