Kajuk Gyula: Holdfia sámán és a Hegyek Úrnője

Számítógép bekapcsolva, előttem TV, mellettem CD lejátszó, távolabb telefon(ok).
Ilyen a világ körülöttem.

Kezemben könyv, belemerülök, ősi, tiszta, szép világba visz vissza újra és újra. Vágyom rá. Egy sornál többször elidőzöm :" ...rőt felhők alatt sámándob pereg.."
Nem tudok tovább olvasni. Leteszem a könyvet, becsukom a szemem, hagyom magam, hogy a sámándob eljusson dobhártyámig, és remélem, hogy nem szólal meg a telefon. Abba a világba vágyom, kizárom a jelent. Gyógyulásra, egyfajta révületre vágyom.
Mikor tovább folytatom, újabb sorok miatt teszem le a könyvet:..." kék őszben kék párapaplan...".
A párapaplan átitat, csukott szemmel hagyom.

" ... ezüst háló állja útját
nem leli a lélek kútját
hol nyugalmat lelni kék..."

Nehezen jön a nyugalom, keresem a lélek kútját, ezüsthálóba ütközöm. Nem könnyen jövök ki ebből a más világból, visszavágyom.
Így haladok a könyvvel, lassan ízlelgetem, leteszem egy időre, szemem becsukva távoli időben és földön(?) járok.
A fehér fagyöngy úgy dereng, mint téli fény, arany sarló vágja őket, a kamillaszedő lány bőre liliom, kőrisfanyelű szedőfésűjével gyűjti a virágot.
Látom a lány sárgállón virágporos lábát a hófehér mezőn. Én is szeretném, ha néha ilyen lenne a lábam.Nyírfalomb seprűt és lenvászon zsákot is szeretnék, hogy eljusson a padlásra csendesen száradni a széthintett, összegyűjtött szirom.
Nem iszom már a kamillateát úgy, hogy ez eszembe ne jusson...Nem leszek úgy nyugtalan, hogy ehhez a könyvhöz ( is) vissza ne találjak.

" Van-e még harmónia, nyugalom és boldogság a világban? " Ezt kérdezi Holdfia a napszél hajtotta vitorla alatt. Ezt keresem én is, és más is. Ha néha egy-egy pillanatra megtaláljuk, nyújtsuk a pillanatot, és adjuk át, ameddig lehet! Mi mást tehetnénk?