Az elmúlt 2 és fél nap pár részlete/1.

 

1. Szombaton Kapolcsra azon az útvonalon mentünk, melyen sok éven át két hetentként jártunk Veszprémbe. Újra felidéződtek bennünk a régi emlékek, az ismerős táj, a helységnevek és egy egyszerű benzinkút is, ahol annak idején megálltunk mindig kávét inni. Most is megálltunk, és én megállapíthattam, hogy a tökmagos pogácsájuk  még kapható, és ugyanolyan finom mint volt.

2. "Ellenőriztem" a mezőgazdaságot. Az úton végig hatalmas napraforgómezők kísértek minket.

3. Mindent learattak már, és nekem nagyon tetszenek a szalmagurigák. Szintén végigkísértek minket az utunkon. Kukoricatáblák is voltak, de róluk csak tudomást veszek.

4. A  szállásunk egy erdő közepén volt, ahol teljes volt a csend. Ami meglepett, hogy nem volt TV és internet a szobákban, nem szoktunk ehhez hozzá. Először úgy gondoltam, hogy nem lesz ez így jó, aztán megváltozott a véleményem, és így hangzott: "Micsoda boldogság!":)

5.Úton Kapolcs felé. Előttünk egy jármű lassan haladt szalmagurigákkal jól megrakva, a mennyiséget láthatjátok. Az elég nagy szembeforgalom miatt nem lehetett megelőzni. 10-15 autóval együtt besorakoztunk mi is mögé, és kénytelenek voltunk szintén lassan követni. Na, meddig ment? Hát, egészen Kapolcsig! :) Ezt hívják türelempróbának.

6. A Művészetek Völgye még mindig népszerű nyári esemény. Sokan mennek oda, és ha autóval, akkor parkolni is kell. Sok helyet alakítottak ki úgy, ahogy szokták: a learatott mezőkön vagy bárhol, amely elég nagy a rengeteg autó számára. Az egyik parkolónak csak egy kis részlete van a képen. Még ezen kívül sok parkoló volt sok autóval.

7. Tömeg volt mint mindig, és én most elég jól viseltem ezt a helyzetet.

8. Kerámiák tömege, de ez nem volt meglepő. Máskor is ilyen a látvány.

9. Tudtam, hol találhatók a szintén kerámia madaraim. Megnéztem őket is.

Ajándékok

A szülinapozás után ajándékot kaptunk, saját kertből származó levendulát kis tüllzacskókban, és a saját kert fáiról szedett gyümölcsöt is. 

Mind a kettő az utóbbi idők legszebb és legkedvesebb ajándéka volt. 

A levendulát nem tettem bele a táskámba, hanem a hazafelé vezető úton végig az ölemben volt. Megszagoltam néha, majd elővettem a zsebkendőm, és kifújam az orrom az erős illata miatt.

Születésnap

      

  

  

  

  

Szombaton öten egy megkésett szülinapot tartottunk a bécsi Shopping City Südben.

Még mielőtt M-t megismertem, voltam már ott többször busszal. Én az adventi időszakban mentem inkább, melynek első programja ez a bevásárlóközpont volt, utána a már ünnepre készülődő Bécs megnézése buszból. Sajnos ez utóbbi tartott rövidebb ideig.

Engem az advent program érdekelt volna inkább, de a többség inkább vásárolni akart, és alkalmazkodni kellett az akartukhoz.

Az SCS számomra már akkor is labitintus volt, egy sok épületből álló monstrum. 

Én leginkább az IKEA részében lettem volna sok-sok évvel ezelőtt, de annyi más épületen kellett volna keresztül mennem egyedül, hogy nem vállaltam be. Hátha nem találok vissza a buszhoz.

Szombaton éppen az IKEA mellett parkoltunk, és persze eszembe jutott minden, de most legalább nem tévedhettem el, mert " helyiekkel" voltam.

M. lakása 8 percnyire van csak onnan, és dehogy tudtam még róla a régi útjaimon!  

Megünnepeltük a szülinapost (M. idősebbik fia), ettünk, ittunk, beszélgettünk.

Megterveztük azt is, mikor találkozunk újra, de akkor Sopronban, és már a picikénkkel és a szüleivel is együtt. Ők most éppen nyaralnak, nem lehettek velünk.

Mikor eljöttünk a parkolóból még egy pillantást vetettem az IKEA-ra, és a látványával a sok évvel ezelőtti életemre is, amikor minden még olyan idegen volt. Szombat délután újra felbukkant ismerősként a  múlt.

U.i.: Én nem tudom, mi van mostanában a felhőkkel, de fehérek, habosak, nagyok, és valahogy mindig szinte rajtunk ülnek.:)

A narancssárgából a szürkébe

    

Mióta később indulunk el, mint ahogy azt korábban tettük, elkapjuk mindig a naplementét. 

Ez az időpont jó nekünk, mert az Ausztriában dolgozó magyarok már hazaérnek akkorra és gyérebb a forgalom. A másik okot talán említenem sem kell. Naplemente előtt már csillapodik a hőség is.

Végbemegy az alkony folyamata, melyet nézhetünk, és én fényképezgethetem is közben. 

A szín és a fény ereje fokozatosan gyengül az úton, a kékesszürke válik végül uralkodóvá, de egy kicsit a narancssárga is még besatírozza az ég alját.

A lámpák ugyan már égnek a cél felé közeledésünkkor, de egyelőre mindig megérkezünk a teljes besötétedés előtt, hiszen még mindig július van a késői estéivel. 

Megérkezett

 

     

Ebben is részünk volt a napokban, és kétszer is. 
Vártuk, dörgéssel, villámlással és lehűléssel megérkezett. Először a csukott erkélyajtó üvegén néztük, hogy meg-megakadva útjukon hogyan folytak le az esőcseppek. Később egy nyitott ablakon át hagytuk hadd jöjjön be a friss, esőillatú levegő.
A másnap  reggelire szánt snidlingen kapaszkodtak a gömbölyű cseppek, a leander felfrissült, az erkély alján összegyűlt a víz, és körkörös gyűrűket rajzoltak bele a lehulló esőcseppek.
Szép volt, de sokkal nagyobb mennyiség sem lett volna elég. Nem tudom, hogy  mikor lesz annyi eső, amennyit ne lenne képes befogadni a föld.

Újra pontokba szedve

 

1.Találtunk még cseresznyét a szezonja után is, és ráadásul finomat.

2. Zuhanyozás után megláttam, hogy mennyire fénylik a galamb.

3. A kávéscsészém és a teásbögrém együtt  a képen. A kávé gyorsabban elfogy, a reggeli tea még délután is megvan sokszor. A kávét jobban szeretem, ez egyértelmű.

4. Egy kis fényképezőgépes játék a jégkockákkal és a citromkarikával. Csak bele kellett fényképezni a pohárba.

5. Káposztás cvekedliiii...!!! :)

6. Egy jó hír.

7. A vasárnap esti programunk. Egy kép a világbajnok csapat egyik boldog játékosáról.

8. A másik képen a vesztesek egyik játékosa, ráadásul éppen a nagy Messi bánkódását láthatjuk.

9. Ilyen is van, némelyik növény megkapja a vizet.

10. Most már mindenhol és minden learatva. A napraforgók viszont most élnek igazán.

11. Ezt már Sopronban készítettem. Onnan is tudni, hogy Magyarországon vagyunk, hogy végre Győrt hosszú ő-vel írják ki. Ausztriában ilyet nem látni, sorozatosan rövid ö-vel látható a város neve. Nincs a betűsablonjaik között az az ékezetes betű, ami ebben az esetben kellene.

Az Őrségben

Ha nyár, akkor az Őrség is, mert mi mindig akkor voltunk ott. A felfokozott tempójú világunkban a nyugalom, az egyszerűség és a múlt újra megtalálása.
Régen jártunk már arra, és pár napja megtaláltam egy bejegyzésemet, amit akkor írtam a blogomban, amikor egyszer éppen visszatértünk onnan. 
Szavak, felsorolások, hangok, ízek, látványok vagyis emlékképek vannak benne:

"Visszajöttünk az Őrségből. 
Friss minden élmény, ma délután értünk vissza. Érett, szinte zörgő búzamezők, távolban a hőség remegő levegőjén átsejlő aratások kavarognak bennem, nádtetős házak, omló vályogfal, rendezett porták, traktor zaja, reggeli kakaskukorékolás, esti kutyaugatás, a vérfű bordója a zöld réten, haranglábak, hűvös szoba a tikkasztó séták után, Fazekas Napok Magyarszombatfán, üdítő bodzaszörp egy kocsmában és frissen préselt tökmagolaj illata...
Azt hittem, már soha többet nem látok búzavirágot. Éppen a napokban gondoltam arra, hogy milyen régen  találkoztam vele."