Most csak egy régi kép rólam, állok egy 10 emeletes ház 7. emeleti szobájának ablakában. Pécsen albérletben laktam, mert nem kaptam kollégiumot.
Éppen szerelmes voltam és reménykedtem. Mi mást?
Azt hiszem, hogy akkor már megtörtént az az esetünk, hogy egymás mellett álltunk egy koncerten és éppen tapsoltunk. Aztán ő úgy, hogy már sokszor láttuk egymást, de soha nem beszéltünk, hirtelen elkapta a kezem.
A két tenyere közé fogta, és úgy tapsolt ez enyémmel tovább. Megoldotta, hogy egy pillanatra el is engedje taps közben a kezem, de mégis ott maradjon, és persze én sem húztam el. Tudta vagy nem tudta, hogy mennyire kalapált a szívem?
Néha látom a neten, mert tényleg ritkán, de mégis keresem őt, hogy tudjam mi van vele.
U.i.: Miután leírtam ezeket a sorokat, beírtam a nevét a Google-ba.
Ott az életrajza, és csak a születési évét láttam utána egy kötőjellel. A halál éve nincs...
Majd az egyik fent lévő YouTube videójára rákattintottam. Egy éve készítették vele az interjút, és 32:06 percen át beszél elindulva a gyerekkorától. (Néha átmegyünk azon a falun.)
Mit írjak még? Láttam őt, hallottam is, és az arcvonásai között még mindig megvannak régiek ...
Megindító....Annyira szép történet! A legszebb benne, ahogy leírtad. Az együtt tapsolás, az érintés és elengedés számomra mély értelmet nyert. Szeretjük a szimbólumokat, ugye🤗
VálaszTörlésA pécsi utcák mindkettőnk "titkait" őrzik. Azért írtam idézőjelbe, mert a titok varázsa mára emlékké lett.
Jó volt itt lenni Nálad és olvasni Téged.
Előkerült az a mappa, amit már szinte elfelejtettem. Benne vannak a régi képeim, és ezt is megtaláltam.
TörlésEz a történetem még bennem él. Az én kezem az övéiben, mintha "szendvicsest" játszottunk volna. Az első nagy és lobogó érzelemmel találkoztam, mikor ő járt mindig a fejemben. Semmi nem is volt közöttünk, semmi nem is lett belőle, de Pécsről ő is eszembe jut.
Leírtam, miért ne írtam volna le. Megvannak mindenkiben az ilyen kis történetek. Csak a helyszínek, az időpontok és főleg a személyek változók.
Erről a " titokról" M. tud, és én is az övéről.
Sokszor haladunk át együtt azon a bizonyos falun.
A házak....mintha a homályos háttér ellenére is érezném, hol van ...
VálaszTörlésSzigeti út, az akkori Szliven áruház mellett van a ház. Mikor visszamentünk pár évvel együtt Pécsre, felmentünk a 7. emeletre lifttel, és megálltam az ajtó előtt.
TörlésMajd újra a lift jellegzetes kattanása, de már lefelé menve.
Igen, gondoltam hogy a Szigeti út. Az én első nagy érzelem ....pont ott, nekem is.🤗.
TörlésSzép emlék, szép fotó, szép történet - hányan őrzünk emlékeinkben ilyeneket, szépiává halványodva, de kitörölhetetlenül!... Néha be-betévedek ebbe a "bozótba", de veszélyes terep, mert nem lehet könnyedén, egy-két karcolás nélkül kikerülni belőle...
VálaszTörlés