Folytatom a Hálanaplóm.
Megint kihagyás volt a blogomban, pedig van miért hálát adnom. Én már nem is tudnék mit kezdeni a túl nagy dolgokkal, most is csak a kicsik jönnek szép sorban.
171. Egyszer egy madár repült el a soproni Fő tér felett. Lent hagyta az emlékét és az üzenetét az arra járóknak.
172. Nekem mindig és minden alagútban az jut eszembe, hogy: Van kiút.
173. Nyáron többet használok, és főleg a gyümölcsös tusfürdők illata van a bőrömön zuhanyozás után. Egy kis utánpótlás látható belőlük a képen.
174. Félúton vagyok az evésben. Volt is, és még van is belőle. Nem is rossz így egy helyzet.
175. Hála M.-nak, aki egy számomra nehéz terepen előre viszi a rollátoromat.
176. Megint kaptam egy falat szeretetet a kávém mellé. Egyre gyakrabban egy szívecske formájában adják a kávézóknak.
177. Nyári látvány, és időnként nyári igényem is a fagyi. Nem gyakran, de néha megjutalmazom magam vele.
178. A hőségben egy szoba sötétje és csak egy kis fénycsíkja. Ez a forró nyár főleg így telt el félhomályban. A napfény melegét nem engedtem be, talán még segített is a redőny és a függöny hogy kevesebb legyen bent akár egy 1 fokkal is.:)
179. Egyedül vagyok, háttal ülök, de így is szép vagyok, és észre is vettek!
180. Egy szegény falu szegény templomának szépségesen szegény fénye vonzza a tekintetem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése