Nem régen egy általam szeretett blogban olvastam, hogy írója szépen felöltözött, és karkötőt is tett a csuklójára.
Eszembe jutottak a sajátjaim is, melyek egy virágokkal festett zöld üvegtartóban vannak, és a fedelét már évek óta nem emeltem fel.
Mióta nyugdíjban vagyok nincs is igazán alkalmam, hogy használjam őket.
A boltba menéshez mégsem teszek fel karkötőt, a csuklóm díszítésének vágya is bizonyára valahol elveszett, ha az órámon kívül nincs más rajta semmi.
Írtam is erről abban a blogban kommentként, hogy legalább a szobámban meg kellene egyszer csörgetnem őket. Hozzátettem azt is, hogy az a rossz, hogy már nem is gondolom komolyan ezt a lehetőséget.
Jött rá a biztatás, és nem is egy, hanem kettő, hogy:
"Hadd csörögjenek azok a karkötők!"
Ebben az egy mondatban annyi minden benne van:
Még több örömöt adhatnánk saját magunknak, és még indokok sem kellenének hozzá.
Lehetőségekre sem érdemes várni akkor, ha valamit megtehetünk azonnal is.
Kerestem egy régi képet a csuklómról, mert mostanában készült természetesen nincs róla.
Épp a napokban gondoltam rá, hogy semmi ékszert soha nem hordok... (csak egy láncot a nyakamban, aminek többszörös szimbolikus jelentősége van, de ezt már úgy megszoktam, mintha ott se lenne :
VálaszTörlésÉn már nyakláncot sem, mert zuhanyozáskor mindig levettem, aztán vissza kellett tenni, de a kapocs használata már nehézzé vált... stb
TörlésEz is macera, amit már kerülök.
Nyugdíj óta nem díszítgetem magam, előtte is csak alig.
A szimbólumokat szeretem, sokat mesélnek, és a nyári képeiden láttam a nyakláncodat is, de a télieken már pulóver és sál alatt rejtőzik.
I have never known my wife to wear a bracelet and I am quite sure she doesn’t own one.
VálaszTörlésWe are different, some wear bracelets (or any jewelry) and some don't. This is natural to me, like so many other differences. It's not necessarily better, nor worse, just different.
TörlésI have bracelets, and they're just resting in a box now because life situations change and so do I.
This is also self-evident, but it is also that we should be happy with what we have and we don't even need an occasion to do so.
What used to be a part of our lives is no longer a part of it, because it's no longer as important as what we thought of it. What is "valuable" to us also changes.
Of course, my post is not mainly about a bracelet, it was just a tool for me to write about other things in life.
But I think you understood the point of my post anyway, if Google translate worked well.
Éva, nagyon jó téma! Annyi mindent elárul rólunk, s szinte egész életünket elmesélhetné!...
VálaszTörlésRózsa, ahogy múlnak az éveim, már a tárgyaim is eszközök, hogy az életemről és általuk rólam is meséljek. Az a jó, hogy van értő a közönségem is ehhez!
TörlésKi is használom a lehetőséget a blogomban, mert volt már csipke, volt már farmeranyag, és van is a tarsolyomban még néhány tárgyam és ötletem is arra, hogy meséljek...:)
Mennyire igaz! Évek óta nem hordok semmilyen ékszert, egyedül egy fülbevalót. Azelőtt hordtam nyakláncot, gyöngysort, néha karkötőt, és gyűrűt. A gyűrűből "kifogyott" az ujjam, de amikor a pici kövek elkezdtek potyogni belőle, végleg letettem. De ettől még hordhatnék gyöngysort, karkötőt, csak ugyanaz a baj, amit Te is említesz, hogy már nem is jut eszembe, teljesen leszoktam róluk.
VálaszTörlésSajnos sok mindenről leszoktunk vagy leszokunk, ami természetes volt, sőt adott némi örömöt is. Nem kellene, hogy így legyen, és mégis.
TörlésVan néhány ékszerem, főleg bizsum ( ez is árulkodó), melyek helyei már a dobozok, és arról is beszélhetnénk még, hogy vannak felhalmozó és vannak már elengedő korszakaink is. Korral jár?!
Ezért is egyre fontosabb ( lenne) már a selejtezés, csak ehhez is elfogyott az erő.
Nagyon ritkán hordok ékszert, inkább csak akkor, ha az alkalom vagy az öltözet úgy kívánja. Aranyat (bár van) soha, inkább ezüst és a szép ásványi kövekből készülteket szeretem. Gyűrű, karkötő nem, nem szerettem😊
VálaszTörlésMindig nagyon jól elvoltam ékszerek nélkül is.
Orsi, nagymamám sokszor gondolta azt, hogy alkalmakra arany ékszert vegyen nekem: kerek születésnap, diploma átadó... Így van belőlük, és hordtam is őket, hogy lássa értékelem az igyekezetét, és tényleg így is volt.
TörlésAztán elkezdtem belátni, hogy nem nekem valók, de még a felhalmozós korszakomat éltem, vettem és kaptam ezüstöt, ásványi köveket és bizsut is. A képen lévő vastagabb karkötő sem ezüst. Nőtt a száma a díszítések lehetőségeinek, de amit valaha " fontosnak" tartottam, már nem annak látom. Ez is az életem változása.
Elmúlt minden, ma már csak óra van rajtam, ami ugyan kell, de legszívesebben már nem mérném az időt. Mióta nyugdíjban vagyok, nem is annyira fontos, bár én nem is erre gondoltam előbb.
Telik sajnos, és vele az életem is!
Leheletfinom kis nyakláncaim voltak tizenéves, népitáncos koromban. Fellépéseken nem is volt szabad magunkon hagyni semmilyen ékszert. Aztán ha mégis magamon felejtettem, azt két nyakláncom is bánta a gyors átöltözések kapkodása folytán. Pillanat alatt elszakadt mindkettő, és az ékszerboltban csúnyán forrasztották össze őket, olyannyira, hogy nem is vettem már fel utána egyiket sem. (Dobozban pihennek, értékük legfeljebb törtarany-kategóriába sorolhatja őket. Tíz évben egyszer megnézegetem őket:))) Amióta fél fülbevalómat is elhagytam sokadjára, már azt sem viselek.
VálaszTörlésAnyutól kaptam egyszer egy nagyon vékony arany karkötőt, és többet hordtam ékszerészhez javíttatni, mint amennyit hordtam. Már megismerek az eladók. Aztán már nem volt rajtam az sem, mert féltem, hogy elszakad és egyszer elhagyom.
TörlésA fülem nincs is kifúrva, amit nem is bánok. Egy "gonddal" kevesebb, nincs vele a babrálás.
Ahogy olvasgatom és válaszolok a kommentekre, valahogy úgy látom, hogy egy irányba haladunk. Ami volt vagy kellett, már nem annyira kell.
Másfelé visz a változó értékrendünk.
Ja, hogy a karkötőimről is szóljak. Vékonyka csuklóm volt fiatalként, és hiába voltak szép karkötőim, amikor fel kellett volna venni őket, addig-addig nézegettem, mustrálgattam a látványt, hogy a végén mégsem mertem magamon hagyni egyiket sem.
VálaszTörlésNekem is vékony volt a csuklóm és most is az.
TörlésAmíg törődtem az értékes ( arany) ékszereimmel, és hordtam is, volt, hogy elvittem őket az ékszerboltba, hogy kivegyenek egy rész belőlük, hogy ne csússzanak le mindig.
Aztán abbahagytam a viselésüket elég hamar, mert se alkalom, se tetszés, a munkám sok írással is járt, és akadályozott is benne.
Talán kicsit a halk csörgésük tetszett a nagy gyerek zsivajban. Majd egyszer írok is róla, annyi témám van, már a blogomba is naponta írok, hogy kiírjam őket magamról. Időm is van rá, hát megteszem!:)
Éva, ez nagyon jó téma. (Egyszer a hogyisvoltban is "kitárgyalhatnánk"? 🤔... Persze nem tudom, Micknek mennyire lenne érdekes😀)
VálaszTörlésAbszolút nem vagyok ékszeres. Se igazán öltözködős, és a ruhákhoz illó bizsu, ékszer lenne az alap. Mióta nyugdíjas vagyok, alig-alig veszek elő a dobozból, csak ha valamilyen ünnep, alkalom van. De még olyankor is elfelejtem néha. Az arany nem volt az én világom sose, ezüst Fatima kezet és egy "El Dzsezair" -arab írással feliratos gyűrűt hordtam még gimis koromban, ezeket szinte állandóan. Aztán jött a karikagyűrű, vagyis már kettő (a negyvenedikre kaptam még egyet) ezeket sose veszem le. Velem kopnak, az idő múlásával, és persze a házimunkákban.
Szóval jó téma, egyszer ellopom a közösbe, jó?
rhumel
Nyugodtan vidd a témát a közösbe! :)
TörlésMicknek is lehet érdekes, mert tulajdonképpen az én írásom sem csak egy karkötőről szól, csak egy eszköz sok minden máshoz, ami inkább az életünk a változásaink. Biztosan van még más is.
Ő is sok mindent beleláthat majd a témába, mert nem egy tényt és csak a felszínt nézi. Sokkal több lehet ebben, ha mélyebbre is látunk, és akarunk is.
Kommentek is jönnek, és meg is mozgatta az emlékeket és a gondolatokat is a történetem, és persze, hogy jó érzés nekem.
Ezért is gondolom úgy, hogy egy bejegyzés csak a hozzászólásokkal teljes mindig. Jó, ha elindul egy beszélgetés.
Számomra volt olyan ok néhány megvételre, hogy illet a főleg bizsu valamimhez, főleg színben. Ezért is gyűltek.
Aztán az ezüst mindenhez jó lett, de van egy nagyon egyszerű, dísz nélküli zöld karkötőm is. Szintén a dobozban!:)
Igen, kophatnak is, és a le nem vett karikagyűrű erre jó példa, és ez sem csak egy puszta tény, hanem sokkal több is van benne.
Nekem nincs ami kopjon, és ez is egy élettörténet része!