Nem régen egy általam szeretett blogban olvastam, hogy írója szépen felöltözött, és karkötőt is tett a csuklójára.
Eszembe jutottak a sajátjaim is, melyek egy virágokkal festett zöld üvegtartóban vannak, és a fedelét már évek óta nem emeltem fel.
Mióta nyugdíjban vagyok nincs is igazán alkalmam, hogy használjam őket.
A boltba menéshez mégsem teszek fel karkötőt, a csuklóm díszítésének vágya is bizonyára valahol elveszett, ha az órámon kívül nincs más rajta semmi.
Írtam is erről abban a blogban kommentként, hogy legalább a szobámban meg kellene egyszer csörgetnem őket. Hozzátettem azt is, hogy az a rossz, hogy már nem is gondolom komolyan ezt a lehetőséget.
Jött rá a biztatás, és nem is egy, hanem kettő, hogy:
"Hadd csörögjenek azok a karkötők!"
Ebben az egy mondatban annyi minden benne van:
Még több örömöt adhatnánk saját magunknak, és még indokok sem kellenének hozzá.
Lehetőségekre sem érdemes várni akkor, ha valamit megtehetünk azonnal is.
Kerestem egy régi képet a csuklómról, mert mostanában készült természetesen nincs róla.
Épp a napokban gondoltam rá, hogy semmi ékszert soha nem hordok... (csak egy láncot a nyakamban, aminek többszörös szimbolikus jelentősége van, de ezt már úgy megszoktam, mintha ott se lenne :
VálaszTörlésÉn már nyakláncot sem, mert zuhanyozáskor mindig levettem, aztán vissza kellett tenni, de a kapocs használata már nehézzé vált... stb
TörlésEz is macera, amit már kerülök.
Nyugdíj óta nem díszítgetem magam, előtte is csak alig.
A szimbólumokat szeretem, sokat mesélnek, és a nyári képeiden láttam a nyakláncodat is, de a télieken már pulóver és sál alatt rejtőzik.
I have never known my wife to wear a bracelet and I am quite sure she doesn’t own one.
VálaszTörlésWe are different, some wear bracelets (or any jewelry) and some don't. This is natural to me, like so many other differences. It's not necessarily better, nor worse, just different.
TörlésI have bracelets, and they're just resting in a box now because life situations change and so do I.
This is also self-evident, but it is also that we should be happy with what we have and we don't even need an occasion to do so.
What used to be a part of our lives is no longer a part of it, because it's no longer as important as what we thought of it. What is "valuable" to us also changes.
Of course, my post is not mainly about a bracelet, it was just a tool for me to write about other things in life.
But I think you understood the point of my post anyway, if Google translate worked well.
Éva, nagyon jó téma! Annyi mindent elárul rólunk, s szinte egész életünket elmesélhetné!...
VálaszTörlésRózsa, ahogy múlnak az éveim, már a tárgyaim is eszközök, hogy az életemről és általuk rólam is meséljek. Az a jó, hogy van értő a közönségem is ehhez!
TörlésKi is használom a lehetőséget a blogomban, mert volt már csipke, volt már farmeranyag, és van is a tarsolyomban még néhány tárgyam és ötletem is arra, hogy meséljek...:)
Mennyire igaz! Évek óta nem hordok semmilyen ékszert, egyedül egy fülbevalót. Azelőtt hordtam nyakláncot, gyöngysort, néha karkötőt, és gyűrűt. A gyűrűből "kifogyott" az ujjam, de amikor a pici kövek elkezdtek potyogni belőle, végleg letettem. De ettől még hordhatnék gyöngysort, karkötőt, csak ugyanaz a baj, amit Te is említesz, hogy már nem is jut eszembe, teljesen leszoktam róluk.
VálaszTörlésSajnos sok mindenről leszoktunk vagy leszokunk, ami természetes volt, sőt adott némi örömöt is. Nem kellene, hogy így legyen, és mégis.
TörlésVan néhány ékszerem, főleg bizsum ( ez is árulkodó), melyek helyei már a dobozok, és arról is beszélhetnénk még, hogy vannak felhalmozó és vannak már elengedő korszakaink is. Korral jár?!
Ezért is egyre fontosabb ( lenne) már a selejtezés, csak ehhez is elfogyott az erő.