"Lám, a megfáradt fák levelüket ejtik..."
(Aranyosi Ervin)
November elseje délutánján elmentünk újra az erdőbe sétálni, és az eltelt egy hét alatt történt változásokat nézni. Belevittünk már a heti rendszerességgel történő megfigyelést is a sétáinkba.
Tehát a változások:
A zöld levelek szinte teljesen eltűntek már a fákról. Az uralkodó szín most már a sárga lett, vagyis itt az arany ősz. Sütött a nap szombaton, és ez kedvezett ennek a költői elnevezésnek.
Gyűlnek a fák alatt a levelek. Egyre több és több, és így sárga volt már az alattunk lévő út is. Mivel körbevett ez az élénk szín, a visszafogottságot jobban kedvelő énem hajlandó lett volna kijelenteni, hogy a túlzást nem szereti. De mégis előjött belőlem a látottak elfogadása, mert az elfogadás képessége is bennem van. És ami szép, az szép, mert ez az volt. Nagyon szép!
Tehát, a változás az elvárt tempóban halad, és ez nyújtja ennek a felismerésnek a "minden rendben van" nyugalmát. Semmit nem lehet igazán siettetni vagy lassítani, még a saját fejlődésünk ütemét sem. A természet is tudja ezt jól a saját világában.
Hazahoztuk képek formájában is, ami az utunkba akadt. Jó volt válogatni közülük séta közben, és fényképezni is. Nem is egyet vagy kettőt, hanem elég sokat.
Azt sem akartam, hogy a fényképezés elvonja a figyelmem a látványról. Viszont szerettem volna, hogy még otthon is lássam, amit az úton láttam. A blogomban az olvasóknak történő, az élményeink megmutatásának gondolata a megtett úton sem halványodott el bennem. Tehát kellettek a fotók.
Figyelem továbbra is a fákat, a már egyre sűrűbben lehulló leveleket, melyek majd barnára száradva végül a novembernek fák alatti takarójává válnak. Szeretem a száraz leveleket, különösen azt a kis zörgő hangot, amit akkor adnak, amikor a szél fújja őket.
Ez egy folyamatot lezáró, a levelekkel történő utolsó találkozásunk lesz az majd.
I think that one of the great joys of childhood, that of kicking up the leaves and playing in them, never leaves us. There is something uniquely satisfying about the crinkle of autumn leaves beneath your feet. The colours envelop you, the crisp air pleases you and you feel at one with yourself and the world. That is what fall can do.
VálaszTörlésKicking the leaves on the ground is an experience I also had as a child, and it has already become a memory. But I still kick them now too and I throw them up in the air so that some of them fall on me. It's good to be a child again, experiencing the everyday life of passing time.
TörlésAutumn is a good teacher, it teaches you many things. I go to its "school" to learn. I go to the autumn forest for the fresh air, for the vibrant colors, for the changes I experience, which are also part of life.
Thank you for visiting my blog and sharing your nicely written thoughts.