"...Szemek tükrében átázott levelek
Kontúrok nélküli halvány akvarell
Vászna tétován szétcsorgó színre lel
elárvult utakon fakón ha hevernek"
(Major Gabriella)
Eljött az ősz egy akvarell festményhez hasonlító időszaka, mely már lassan a végső a tél beállta előtt.
A levelek már a földön. Takarják a járdát az utcákon, takarják az erdei utakat, és még így is kissé színesítik jelenlétükkel a szökőkutak vizét.
Láttam már az őszi hangulatot és látványt visszatükröző akvarellt. A szétcsorgó színek nézése közben a festmény által adott élmény mellett valaminek a megértése is velem volt.
Az évszakok közül leginkább az őszben van meg az a képesség, mely a dolgokra részünkről befolyással már nem bíró, vagyis a már megváltozhatatlanba való belenyugvás tudását adja. Az évszak tudja már azt, amit mi nem tudunk könnyen elfogadni.
Az őszre jellemző elmúlás, az elfogadás és az elengedés ténye az emberek számára nehéz feladat. A felsoroltakat nem tudják elfogadni egy természetes folyamat részeként vagy befejezéseként, még a múló éveikkel járó bölcsességgel sem.
A velük kapcsolatos érzések és a gondolatok visszahúzó erővé válnak, mert a halandóságot nem könnyű elfogadni.
A természet közben teszi a számára elfogadható dolgát azalatt is, míg az emberek gondolkodnak az elkerülhetetlen halandóságunkon.
Színeket vált, sárgán és vörösen ragyog, majd hullatja a leveleket, és készül már a lábunk alá a levélszőnyeg.
Annyira egyszerűnek tűnik ez a saját törvényeket elfogadó folyamat, és annyira festményre kívánkozóan is szép!
Szerencsére a természet jelenléte a művészetben, és annak emberekre gyakorolt hatása elengedhetetlen része életünknek.
Legalábbis nagyon kívánatos, hogy az legyen.
Én pedig annak örülök, hogy ha lassan lépkedve is, de rajta lehetek a két szépséget adó és az azokat összekapcsoló, a jó irányba vezető úton.
Közben elindulok, hogy sétát tegyek azon a már nagyon készülődő és egyre vastagodó levélszőnyegen is...
I have no problems with the passing of the seasons and know the inevitability of it all after so many years. In fact I doubt that I even give it a passing thought. One day, all the seasons will come to an end. That is the fate of everyone and I accept that too with equanimity.
VálaszTörlésDavid, you have a particularly calm and accepting personality. I also accept the annual passing of nature and later its rebirth, and even the fact that we, humans are mortal. This is becoming more and more the case with my years. I hope that I am wiser enough now to understand the natural law of passing.
TörlésThe reason why I wrote about this is because people often think about own death in autumn, seeing the destruction of nature. I have read in many blogs that this is why they do not like autumn. But nature can teach us about passing. A lot of dismissive people should understand its lessions but I don't want to generalize.
Today we walked in the forest and saw the falling brown leaves, the carpet of leaves under us, and the outline of the trees without leaves. It was beautiful and I also love the varied passing of autumn, which is characteristic of this season.I have no negative thoughts about it.