Szél mozgatta az ágakat, a gallyakat, és közben folyamatosan hullottak az utolsó levelek, szinte nem volt olyan másodperc, mikor egy-egy úton ne lett volna, hogy leérjen a már korábban egymáson fekvő lent lévőkhöz.
Tegnap hoztam be pár levelet a lakásba, egy kimosott uborkás üvegbe tettem őket egyszerű őszi dekorációként a mécsesem melletti tobozzal és három mini makkal együtt.
Azóta a levelek zörgőssé összepöndörödtek.
Az én kreativitásom eddig terjed, de ennek is lehet örülni.
Tudom, nehezen kommentelhető írásokat hagyok itt, a legtöbbjük nem pro és kontra véleményeket kívánó, csak életem egyszerű tényeit tudomásul vétel céljából közlő sorok maradnak ezen a helyen tőlem nektek és nekem.
Mindezzel együtt vagyok én, Éva, a blogíró.
Szeretem, ha hírt hallok rólad, akár pro, akár kontra...
VálaszTörlésnem nehéz kommentelni, mert szeretünk,és bármiről is írsz, az életedről szól, kedves blogíróÉva♥
VálaszTörlésS mindezzel együtt szeretünk.
VálaszTörlésIgen, a levelek összezsugorodnak.
VálaszTörlésKérik, menjünk újra, hozzunk ( valami) újat.
És kicsit megpróbálnak, szeretjük-e így is őket :)
Szép volt.
Mindegy, hogy mit, csak írj! Nem szeretem, ha sokáig csönd van nálad.
VálaszTörlésÖrülök neked!!!!! ♥
VálaszTörlésPontosan így szeretem a blogodat :) Ha nem így írnál, nem is Éva blogja lenne... Különleges, elgondolkodtató, mindig " megmozgat" bennem valamit a bejegyzésed... Szeretek ide jönni hozzád...
VálaszTörlésKöszönöm!
Én is köszönöm nektek!
VálaszTörlés