A tobozom

Őrzök egy egészen kicsi tobozt, egy gyufásdoboz mellé téve tudom kicsinységét láttatni. Még akkor kaptam egy szobatársamtól, mikor kórházban voltam. Azt mondta, hogy a kórház parkjában találta egy sétáján, és én jutottam eszébe, mikor meglátta. Nem firtattam, hogy miért, de őrzöm a tobozt azóta is, mert megígértem májusban, hogy karácsonykor is meglesz majd.
Ő az, aki egyszer bejött a szobába és kihívott, hogy jöjjek, de gyorsan! Az ebédlőből lévő naplementét akarta megmutatni.
Kis emlékekből tevődik össze az ottlétem sok hete.
Talán küldök egy sms-t neki, hogy megvan még a toboz, hátha örül a hírnek, ahogy én is a kis ajándékomnak.
Minden kis örömöt meg kell ragadni, hogy felfelé vezessenek a lélek lépcsőin.