Rust színes házai és fehér temploma az egyre markánsabb márciusi ég és a macskakövek között sorakoztak a főtéren.
A víz ( Fertő tó) februári fémszürke és márciusi kék keveréke volt, melybe csíkokként olvadt bele a most éppen mustársárga nád. A víz színére mindig mindenhol kíváncsi vagyok.
Ha közeli képeket késztettem volna, akkor azok a szellőrózsák benne lettek volna, melyek a már kitett utcai asztalokon remegtek az alig szélben.
Az általam látott krókuszok mind lilák voltak.
Egyébként pedig szinte mindenki a Nap felé fordított arccal ült a kipakolt székeken, és kutyák is játszottak a gyerekekkel a játszótéren.
Még a legelején tisztáztam a pincérrel, hogy szólhatok-e hozzá magyarul, és meg sem lepődtem, mikor igent mondott. Szinte minden pincér magyar a közeli osztrák helyiségekben. Otthonosan jó érzés, mikor ők teszik le elém az ételt vagy az italt.
Mikor eljöttünk még egy "odafordulós" viszláttal búcsúzott, miközben fehér ingben összeszedte a poharakat a szintén fehér abroszokról, azokról a bizonyos fehér szellőrózsás asztalokról.
Tavasz volt!
Houston...:)))
VálaszTörlésmeg kell mondjam, gyönyörűen láttattad a képeket,
pontosan érzékeltetted, milyen képeket lőttél volna ha veled van a géped
gyönyörű
köszönöm
Aj... olyan kedvem lett egy rust-i kiránduláshoz, hogy hűűű... de ami késik, nem múlik:) (ezt a kommentet most írom harmadszorra... én nem látom, de ha háromszor lesz, akkor bocsesz...)
VálaszTörlésÉva, úgy tűnik, hogy a képi illusztráció híján jobban a szavakra támaszkodsz, sőt, élvezed is a "szavakkal festés" örömét... (pl. a szellőrózsák remegtek az alig szélben)
VálaszTörlésLehet, hogy tévedek, tetszik...
Máskor se vigyél fényképezőt! :-) Nagyon élvezetes volt a leírás.
VálaszTörlésVagy nem lehetne inkább leírás és fénykép is egyszerre? :-)
Mindenkinek: :-)
VálaszTörlés