Ó, fehér, fehér, fehér. Fehér parasztingek
a szekrényben, vállfára akasztva, sorban,
némán dagadó vitorlák villanyoltás után.
És tejként csorgó fény az ablakon át.
És papírlapok a padlón,
gazdátlan lebegő jégtáblák
szobám tengerének horizontján.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése