Vége a kánikulának, péntek éjjel, dörgéssel, villámlással, hatalmas eső jött. Szombaton nem esett, délután erdőbe mentünk sétálni, kissé hűvösebb levegőt szívni, mint a kánikula katlanmelegét. Az előző éjjeli eső átáztatta az erdei utakat, pára volt és meglepő csend.
Aztán megláttuk az államhatárt jelző táblát.
Sehol semmi, helyesebben senki, ránk sem szóltak, pár méternyi drótot meghagytak emlékként ( az is pár 100 méterrel távolabb), és folytatódott az erdei út tovább. Nem változik meg, a természet nem 'tud' a határról, a fák sem beszélnek más nyelvet. Ez a természete a természetnek, burjánzik, semmi nem szab határt neki.
Ez a kis árva zöld alma nagyon tetszik a fejlécedben! Illetve nem is árva, mert megtaláltad:)
VálaszTörlésMerci
Ez a természete a természetnek! Nagyon szépen írtad! Szép fotók!
VálaszTörlésNekem is tetszik az almácska!
Határtalan szépség...
VálaszTörlésKöszi Lányok és Fiú!:-)
VálaszTörlésAz ember séta közben sok szépet talál. Számomra egy kissé sáros alma a földön szép.Nem a hagyományos értelemben szép számomra a szép. Lehetne ez az alma kifényesítve egy porcelán tányéron vagy egy kosárban. Akkor is tetszene, de másképp. Megsúgom, így talán még jobban tetszik: sárosan, korábban lehullva, mint kellett volna. Több benne a költészet, jobban elgondolkodtat, jobban megmarad bennem.
Amúgy is vonz az "enyészet" téma...
Át is lehetett volna sétálni?
VálaszTörlésFura nekünk, akik még szögesdrótokhoz szocializálódtunk.
Autóval is mindig visszanézek, hogy tényleg nem állított meg senki, tényleg nem kell papírokat mutatni, nem kell szorongani.
Marvin! Át is sétáltunk szombaton is!
VálaszTörlésSokszor megtesszük itt a határ közelében.Itt-ott találunk egy táblát, de már nem fontos.Kiteszik, mert a határ, mégis csak határ. Más szerepe már nincs! Se ellenőrzés, se senki, se semmi nincs már ott.