Mikor megérkeztünk ahhoz a házhoz, ahol szállást reméltünk, loncsosan, feketén, bogárszemekkel odaszaladt hozzánk egy kutya. Mivel kaptunk szállást, így a kutya nevét is megtudtuk, volt időnk ismerkedni. Ő volt Brunó, a háziak kutyusa.
Első dolga volt, hogy a rendszámtáblánkat körbeszaglászta.Ezzel meg is történt az ismerkedés részéről, elfogadott minket. Ha megjelentünk odafutott hozzánk, pedig az árnyékból a napsütésre kirohanni még egy kutyának sem volt kellemes.
Nem is ártott a futás több szempontból sem neki. Ugyanis közben kihullott legalább a sok szalmaszál a bundájából, ami valószínű vad és játékos hempergései alatt ragadt oda be. Körbeszaglászott minket érkezésekkor, rendszámtábla már nem érdekelte többé. Mi udvarolgattunk neki, hogy így Brunó, úgy Brunó, vagy jujj, vidd az orrod, összekensz minket... Mikor megunt minket odaszaladt a macskához, és összesimulva mentek el a kerítés irányába. Vissza sem néztek, mindig úgy éreztem, hogy sok mondanivalójuk van egymásnak.
Tökéletesen írtad le Brunót. Bár nem ismerem, de olyanná tetted, mintha ismerném.
VálaszTörlésNagyon helyes kis történet, ahogy megismerkedtetek Brúnóval. Érdekes, hogy mégis csak van kutya-macska barátság. Nálunk is. Télen együtt is alszanak. Gondolom, Brúnóval is összebújhat télen a cicus.
VálaszTörlésMajd még írok a cicusokról is, mert voltak kismacsekok is. Sőt, voltak még: lovak, kecskék, nyulak, galambok, tyúkok...
VálaszTörlésAmúgy a kutya és a macskák puszipajtások voltak.
VálaszTörlésAz én kutyám két kiscicát is bébiszittelt. A bundájába kapaszkodtak, úgy höngörödtek a fűben. Mandula kutya még rendezgette, tisztította, hurcolta is őket.
VálaszTörlésMarvin. jó ez a kutya-macska barátság, sőt bébiszitterkedés!
VálaszTörlésMilyen jó figyelni is ezeket a kapcsolatokat.