Szerettem a szép, sima köveket,
nyulak szőrét, a selymes füveket,
jó anyagot, fűzgally fehér húsát,
melyről úgy lejön a bőr, katicák
piros hátát, fekete pettyeit,
elnézni, a halak hogy kergetik
egymást a vízben, hogy játszik a nap
az Ipoly tükrén s a tükre alatt,
fecskefű vérét, kutyatej tejét,
nagy napraforgók oroszlánfejét,
a zizegő szalmavirágokat,
a szomorú és szelíd lányokat,
aranyzöld gyíkok lüktető hasát,
gőz fátylait, felhők habtorlaszát,
a lepkéket, s nagyon a pókokat
s csöves vagy napernyős hálóikat,
s legjobban azokat a perceket,
amikor nem tudtam, hogy mit teszek.
át, meglepődtem. De mire jó a blogroll az ismerősöknél. :-) Szóval nagyon örülök, hogy megtaláltam immár versesebb (tehát nekem még kedvesebb) blogodat.
VálaszTörlésSzia Perenne! Nem reklámoztam különösebben, hogy hol van ez a blogom.
VálaszTörlésEzt a helyet elég nyugodt helynek érzem.Most ez kell nekem. Biztos voltam benne, hogy úgyis megtalál az, aki akar.Szándékosan vagy véletlenül, de idetalál...
Íme, lassan meg is valósul!
Éva, csodálatos a fenti fotód! Gratulálok!:)
VálaszTörlésKöszönöm, Sofia.
VálaszTörlésIgyekeztem szép képeket csinálni, de a helyzet az, hogy szép helyen jártunk, és az idő is alkalmas volt fotózásra. Így aztán összejött minden.
de jó újra rálelni erre a versre, annyira kerestem, köszönöm
VálaszTörlésDe jó, hogy én is adhattam neked.Mindig olyan jó linkeket hozol nekem.
VálaszTörlés