M. öccsének vannak cseresznyefái. Elmentünk hozzá beszélgetni, majd később vele együtt cseresznyét szedni, és természetesen közben enni is belőle.
A fákról tettük egyenesen bele a szánkba (nem volt soha permetezés), és egy táskába is pakoltunk belőle, hogy hétvégén legyen miből otthon is szemezgetnünk.
Már így is szép lett volna az az egy óra, amit ott eltöltöttünk, de kaptunk ráadásként egy nagy búzamezőt is, és benne még csak nem is rejtőközködve kéklö búzavirágokat. Gyerekkorom virágai, mert alig láttam őket azóta, és a felnőttkorom egyik kis hiányaként tartom őket számon.
Cseresznyelével festett ujjal, a számban még egy maggal átnéztem közben egy közeli barackfára.
Aztán odamentem hozzá, és alá is álltam. Ilyenkorra még nem érett meg a gyümölcse, de így zölden is hívott minket, hogy visszatérhessünk majd később hozzájuk.
Idén igazi jó a cseresznyetermés. Bár én már csak álmomban szedek, persze közvetlenül a fáról. Volt gyerekkorom kertjében egy májusi, korán érő, meg egy óriás-nagyszemű fajta és egy később pirosló, olyan szív alakú gyümölccsel. Azon rengeteg termett mindig, befőzték, kompót lett belőle. A nagyszemű fájára felmásztam, keresgélni a magasban, mert az csupán néhány szemet hozott, öreg fa volt, anyukám gyerekkorában élte fénykorát, Cselényi doktor bácsi ültette annó a fákat. És a cseresznye fülrevalók! 😊 Szépséges gyerekkor!
VálaszTörlésÉvikém, köszönöm, sok szép emléket eszembe juttattál ezzel a kis csereSnyés írásoddal. (a nagy S nem véletlen elütés, Apa így mondta s-sel)
rhumel
Én is úgy látom, hogy jó a cseresznyetermés. Sok volt a fákon, és aminek örültem, hogy az alsó ágakon is. Ez persze, M. öccsétől függött. Ő nem szedte le a lenti ágakról, hanem hurcolta a létrát, és a fák felső részét kopasztotta meg először.
TörlésMikor gyerekkoromban még falun éltünk, volt egy kicsi konyhakertünk, és mindössze egy fánk, ami éppen egy cseresznyefa volt. Eszegettük róla a gyülmölcsét, és a várt nyári szünet elkezdésekor és utána könyvvel ültem alatta.
Elfogyott róla a cseresznye gyorsan, néha piskótatésztába potyogtattunk belőle, és volt így süteményünk is. Más nem lehetett, mert nem volt annyi rajta.
A pénteken szedett cseresznye finom fajta, és éppen jól megérett volt. A legjobbkor mentünk oda.
Köszönöm a te emlékeid megosztását is, úgy látszik neked is a gyerekkorodhoz kapcsolódik az élmény. Az én gyakran emlegetett lakótelepiségem nem is ad alkalmat arra, hogy gyümülcsfákhoz közel kerüljek. Maradnak M. öccsének a fái, és évente élünk is a meghívásával, hogy szedjünk és együnk is.
Nem tudom, Cselényi doktor bácsi ki volt, de szinte biztosan érzem, hogy a hely orvosa. Inkább azt írom a doktor bácsija, mert így kedvesebb, és te is így írtad.
CsereSnye, így ejtve? Mikor még buszoztam hallottuk, hogy a buszsofőr bemondta a következő megálló helyét. Sopronban van egy út, amit úgy hívnak, hogy Cseresznye sor. A sofőr úgy ejtette ki a nevét, ahogy édesapád tette. Kicsit megilletődve hallgatták azt a sofőrt az utasok.
Baranyában sokan úgy mondták, cseresnye. Messze van Soprontól... Talán a sofőr is arról származott 🤔
TörlésIgen, jól gondoltad, a falu orvosa volt, még nagyon rég, talán a 30-as években, ezért mertem kiírni a nevét. Különös fordulata a sorsnak, hogy azt az orvosi rendelőt és szolgálati lakást a nagypapám építtette a községnek jegyzősége idején. Évtizedekkel később véletlenül (?!) Apám pont odakerült körorvosnak, így lett a gyerekkorom otthona az a ház, az a kert. Cselényi "Doki" sok különleges fát ültetett, konyhakertnek nem volt jó, a hegyoldal-szerű telek. Húsvéti rozmaring, bőralma, sokféle téli körte, kajszi, rengeteg szilva és ringló, nagy málnás, ribizlik, de a mi időnkre már nem mind termett jól.
Azért tele volt spájz télire.:)
rh
Köszönöm a kiegészítést.
TörlésLehet, hogy a sofőr Baranya megyéből származott, mert hallottam már így a szót kiejteni, de az nem mifelénk volt. A pécsi barátnőm a guggol szót mondta gugyolnak.
Cselényi " Doki"-hoz kapcsolódik a családod élete, és így a tied is.
Sok gyümölcsfa volt a kertetekben, a nagy málnásért pedig jó értelemben irigyellek. Nagyon finom gyümölcs és szeretem.
Sok gyümölcsfával soha nem volt kapcsolatom, nem éltünk soha olyan helyen. Nagymamámnak sem volt kertje, de az udvarában volt két sárgararackfa. Az egyik erős ágára függesztették az én hintámat, a másik alatt volt a homokozóm. Óvodás koromban ott laktam, és első osztályt is ott jártam ki.
A szüleim akkor olyan helyen laktak, ahol sem óvoda, sem iskola nem volt a közelben. Miattam végül olyan helyre költöztek, ahol már volt mind a kettő, és én visszakerültem hozzájuk.
Az új helyen volt az az egy cseresznyefa.
A spáz tele volt, de vett gyümölcsökkel és zöldségekkel készült befőttekkel és savanúságokkal. Drágábbb volt így, de legalább házi.
Evésre és fotózásra is ideális helyszín. Nagyon szeretem a búzavirágokat, de idejét se tudom, mikor láttam utoljára... Pedig hozzátartozott az én gyerekkoromhoz is. Jó érett a cseresznye, ilyenekből szokott anyukám pitét csinálni, egyik kedvenc nyári süteményem.
VálaszTörlésMivel az egyszerű süteményeket szeretem, mindeféle pite közéjük tartozik, így a cseresznyés is. Most éppen a szezonja van, és mikor visszamentünk a fáktól M. öccséhez, megkínált minket cseresznyés pitével. Így eljutottunk a kezdettől a végig, vagyis a frissen szedett gyömölcstől a süteményig.
TörlésMikor megláttam a búzavirágot, megörültem. Ha többet járnék búzaföldek közelében, talán gyakrabban látnám, de nem teszem, mert nincs rá lehetőségem.
Kifejezetten jól esett ott lennem péntek délután, és a képeken láthatod is, hogy miért.