"Mindent könnyedén veszítenék el, csak Miklós jöjjön haza!"
( Gyarmati Fanni)
Két nappal ezelőtt írtam egy bejegyzést Radnóti Miklósról, és tegnap este elkezdtem nézegetni az interneten a költő és Gyarmati Fanni képeit.
Gyönyörű nő volt olyan, akiről ezen a képen sem lehet levenni a tekintetet.
A polcomon ott van Fanni Naplója, amit 1935. januárjában kezdett írni és 1946. szeptemberében születtek meg benne az utolsó mondatok férje harmadik újratemetése után. Nem szeretett naplót írni, csak azért írta, hogy: "megmaradjon, ami Miklóssal történt".
2014-ben 102 évesen halt meg, és mindvégig Radnóti Miklós felesége, majd a költő halála után özvegye volt még 70 évig, és nem ment újra férjhez.
A Napló Gyarmati Fanni halála után még abban az évben jelent meg, és így is említik: "Két kötet tömény őszinteség".
Soha nem szánta a nyilvánosságnak csak arra, hogy majd öregkorukban együtt lapozgathassák, de ez nem történhetett meg, mert ahogy Fanni nyilatkozta egyszer: „a fasizmus elnyelte az életünket”.
A blogomban megkerestem azt a bejegyzésem, amit 2014. november 28-án írtam, vagyis azon a napon, amikor végre sajátom lett a Napló:
"Délután fél 4-kor szinte esti sötét, az egész nap szitáló valami után eleredt az eső is, és az utcai fenyőgallyak megkapták a díszüket cseppek formájában. Mivel mindig a fellelhető legegyszerűbb a kívánságom, nem is tetszene jobban más.
Szép a péntek délutánom.
Már nálam Gyarmati Fanni naplója, mert megrendeltem, hogy még a könyvesboltok előtt hozzájussak, mert nem tudtam várni, mikor megláttam a Bookline-on. A postáról anyuhoz mentem, mert kenyeret vittem neki( milyen jó dolog kenyeret vinni valakinek), így ő is megnézte. Kérte, hogy ez legyen az ő egyik karácsonyi ajándéka nekem, mert olyat szeretne, amit én is szeretnék.
Elfogadtam az ajánlatát, mert szép ajándékban van/lesz részem így."
Everyone in the United States should read this book, too, as fascism is beginning to swallow their lives too, with a voracious appetite. History does have a way of repeating itself, doesn’t it?
VálaszTörlésMiklós Radnóti was shot in the back of the head at the age of 35, on Nov. 9 1944, because he was so weak that he could no longer go in a group to a new central camp in Berlin. Weak people became "superfluous", hindering the progress of the group.
TörlésMany people were shot dead along the way and buried in mass graves. Radnóti was exhumed like the others after the war, and his last poems were found in a muddy, bloody little notebook in his pocket.
They are treasures for Hungarian (world) literature. All of his poems are treasures, I think.
You are right, history repeats itself, and this is frustrating and sad. There are people who do not learn and drag others into suffering and dying in cruel wars.
Én is megvettem, mihelyt megjelent a 2 kötet. De ez nem olyan olvasmány, szerintem, hogy egyfolytában kell fogyasztani : én csak "csemegézem"... de akkor fogva tart.
VálaszTörlésÉn is csak "csemegézem", de ott van a polcomon, és bármikor levehetem.
TörlésVágyam volt mikor megjelent, hogy saját példányban is meglegyen, mert olyan könyv, ami nem azért születetett, hogy a hiányával éljek, hanem mert kézben kell tartani, ha "tömény őszinteség"-re vágyom.
Ma megint olvastam reggel a híreket ( a magyar politikáról is) a neten, és az őszinteségre vágyás egyre csak erősödik bennem...