A képen lévő egykori szép pillanat inkább meghatóvá vált azóta (a szépségéből semmit nem veszítve), és még mindig arra emlékeztet, amiről egy adventi bejegyzésemben is írtam, hogy egy hozzánk közel lévő valaki önként lemondott az életéről, és ezzel a döntésével nekünk sem adhatja meg most azt a lehetőséget, hogy még valaha találkozhassunk vele.
Közben tudjuk azt is, hogy többet gondolkozunk, mint kellene, és hogy arról is, amiről már nem kellene.
A fotón látható kis történet megmaradt egy jó érzéseket adó szépségnek, ahogy P. figyelemmel igazgatta M. kisebbik fiának az ujjait a húrokon. Tudást akart átadni, és a fiú arca mindent elárul annak az elfogadó pillanatnak a mélységéről.
Egy régi karácsonykor készülhetett a kép, egy díszként szolgáló szalmacsillag árulkodik az időpontról.
A gitár most használatlanul lóg a falon, és ott volt a mostani ünnepkor is a karácsonyfa mögött.
M. fia felnőtt, és simogathattuk is a másfél éves kisfiát, akitől jó volt kapnom azt a finom puszit egy búcsúzásunkkor.
Eljött a január, és hamarosan eljön az évforduló napja is, melyen évek óta elkerülhetetlenül emlékezünk, és ha M. itt éppen itt lesz, beszélgetünk is.
Szintén elkerülhetetlenül...
Kedves Éva! Oly régen olvasom a blogodat, hogy az anno P. elvesztése kapcsán olvasott bejegyzésed okozta szomorúságomat ma is szinte fel tudom idézni magamban. Nézve ezt a szép és karizmatikus arcot, most sem tudom felfogni, hogy... (Nem is fejezném be a gondolataimat.) Az élet útjai kifürkészhetetlenek. A kép viszont szívmelengető a szép visszaemlékezéseddel együtt.
VálaszTörlésFájó pont az életünkben, és bár mindig keressük a P.-lal kapcsolatos szép emlékeket, mégis megmarad örök kérdéseket is adó, de válaszok nélküli történetünknek.
TörlésKarácsonykor is mindig eljött hozzánk pár órára, és én magyarul beszélhettem vele, mert jól tudott magyarul. Az anyukája magyar volt, és P. örült, hogy gyakorolhatja velem a nyelvet, és mi ki is használtuk.
Ez volt nekünk az egymásnak adható szép saját kis lehetőségünk a bizalom építésére. Elmesélt úgy dolgokat az életéről, hogy más nem érthette körülöttünk, de úgy látszik mégsem mondott eleget, hogy megérthessem a tettét.
Sok képünk van róla, és ez az egyik legszebb közülük.
Valóban megható, szép történet, ilyenkor szeretné az ember egy pillanatra, ha halottainkkal fennmaradhatna mégis valamilyen titkos kapcsolat... nemcsak képzeletben, emlékekben... Én is emlékszem, amikor először olvastam róla nálad.
VálaszTörlésHa fennmaradthatna, de nem...! Mert úgy talán magyarázatot adhatna ő is, ami számunkra csak "találgatós" beszélgetésekre ad lehetőséget.
TörlésArra gondolok, hogy meg sem tudná mondani miért tette, mert lehet, hogy egy hirtelen történő, de sajnos sikeresen végződő segélykérése volt. Ez is csak egy gondolat részemről.
Neki sok ideje van most, és mi is találunk bevillanó emlékek után rá perceket, majd órákat, hogy a sok válasz nélküli kérdéseinket feltegyük.
A januárban végződő élete időszerű alkalom is rá.
I have only recently started to follow your blog so I do not know the back story here. I have no idea of who P and M are, except that you visit M quite often. One generation helping another, however, seems to be the standard currency of life.
VálaszTörlésDavid, P. is a former friend of ours who committed suicide years ago, and we have been searching for the reason for his action ever since. I also wrote about him in one of my Advent posts.
TörlésM. has been my partner for 25 years, with whom I do not live together, we are not married, and to maintain our relationship, of course, we meet often. He lives relatively close and in another country, but the Austrian-Hungarian border is close to me (6 kilometers). Since he is Austrian, he does not speak Hungarian, and English is our common language.
You can read my Advent post about P. here, if you are interested:
https://editeva.blogspot.com/2025/12/az-elet-igenlese.html
Dear Eva
VálaszTörlésI try to leave a comment but my comment disappeared!
I remember the post you did about this friend when I read your blog from the beginning.
It is very sad to loose a friend so suddenly without understanding why. So sad to see his picture and know about what has happened.
Deaths are always sad, especially if we knew the person who died. P. was a friend of ours, and it's even harder to bear his loss knowing that he committed suicide.
TörlésI'm glad your comment is here and hasn't disappeared.
Someone is already shoveling the snow in front of our house, and there's more and more of it here. The snow continues to fall, and the temperature won't even get above 0 degrees until Saturday.
There are a lot of accidents and traffic jams on the roads because of the snow. I am listening to the radio.
Hugs!
I read your Advent post after having read this one to understand a little bit better since this is the first time here on your blog. Losing a friend by suicide is one of the hardest things, because it might leave us with some kind of guilt - that we should have seen the she or he was struggling, that we didn't notice signs, that we could have done more etc. All those unanswered questions...
VálaszTörlésDear Carola, I am glad you came to my blog and I was surprised, but to be honest I was a little hopeful because I need a reader who understands me.
TörlésWhen you wrote your comment on David's blog I was convinced of your complete understanding.
Thank you for reading my Advent post, so you have a more complete picture of the difficulties his death meant for us and the thoughts we had about our responsibility.
There were also comments about not being able to help someone who wants to commit suicide. Since we are not robots, but sentient human beings, we still wondered if we could have done something for him.
After so many years, our questions are still unanswered, maybe only he could give us the answers, and the frustrating thing is that he will never be able to do that.