"Ó, milyen áldás, ha van valaki, aki könyvekről, kávéról, művészetről, zenéről, költészetről, moziról, hegyekről, holdról, esőről, naplementéről, őszről, erdőkről, virágokról, tengerről, kunyhókról, hóról, ködről, télről, fákról, folyókról, ábrándozásról, utazásról, régi fényképekről, kézzel írt levelekről, gyerekkorról, elefántokról, ételekről, együttérzésről, szerelemről, fájdalomról, örömről, szívfájdalomról, reményről, vereségről, vágyakozásról, szomorúságról, nosztalgiáról, izgatottságról, érzéketlenségről, csöndről, magányról, ölelésekről és létezésről beszél."
– Notes from Wanderer
Szeretek olvasni is azokról, melyeket az idézetben felsorolnak. A Facebookon olvastam nem is olyan régen ezeket a szavakat, és feltettem a sajátomra is, mert igaznak éreztem. Szeretek olvasni is, írni is ezekről, vagy hallgatni azt, aki ezekről beszél.
Kedves Éva, és hányszor megtaláljuk e témák legtöbbjét blogjainkon is... Mert miről is írna legtöbbször az ember lánya (esetleg fia), ha gyakran ír a blogján, mint az életről, kisebb-nagyobb eseményeiről, megérzéseiről, bújáról-bajáról és örömeiről?...
VálaszTörlésMikor olvasok ezekről, akkor nem csak a könyvekre gondolok, hanem a blogokra is. Igazad van, sokszor megtaláljuk azeket a gondolatokat a mi írásainkban is. Ezért vannak kedvenc blogjaink, és ezért kedveljük meg az írójukat is. Mert egyforma gondolataink vannak, és meg tudjuk osztani őket egymás között.
TörlésHűűű, de jó az az idézet és mennyire igaz! 100%-ig egyetértek vele! Pontosan így szeretem 😍
VálaszTörlésÖrülök neki, azt hiszem, sokan vagyunk így ezzel, akik egymás blogjait is olvassuk. Mikor először olvastam az idézetet, még elolvastam többször is, és én is 100%-ig egyetértettem vele.
TörlésIt’s a true beautiful quotation! Thank you for sharing
VálaszTörlésÉn tisztelek minden blogot író embert és hálás vagyok nekik, hiszen az érzéseiket, a történeteiket, napjaiknak eseményeit, fájdalmukat, örömüket osztja meg ismeretlen emberekkel, ami azért is nagyon jó, mert így az olvasó is megtalálja önmagát másokban, tükrök leszünk egymásnak és a szeretet, amivel egymáshoz szólunk mindig gyönyörű, csillogó felületet ad ezeknek a tükröknek. Szép napot kívánok mindenkinek! :))) Betty
VálaszTörlésKedves Betty, de szépen írtál! Nagyon tetszenek a mondataid. Nem gondokoztál még azon, hogy te is írsz egy blogot? Vagy van, csak én nem tudok róla? Szívesen olvasnám. Neked is szép napot kívánok. Esős az idő, de azért lehet ezt is élvezni, főleg bentről.:)
TörlésKedves Betty, remélem, elnézi nekem Éva, hogy innen, az ő blogjáról reagáljak a megjegyzésedre. A blogírók nagy többsége nevében, akik megszállottan körmölik életük folyását, mert nem tehetnek másként, mert muszáj a szavak megváltó erejére támaszkodniok! Mert jót tesz nekik az illúzió, hogy esetleg egy kis - hamar elenyésző - nyomot hagynak maguk után valaki tudatában, lelkében... Köszönöm szép megjegyzésedet, az általad nyújtott tükör kicsit beragyogta az én napomat is...
TörlésKedves Éva, köszönöm. :) Nincs blogom, nem is tervezem, bár már eszembe jutott, de elég hektikus lenne. Időben és érzelemben is. Sokszor lenne szó a szüleimről, hogy mennyire hiányoznak, a gyerekkoromról, amit úgy ézek időnként, hogy azért az idő megszépített, és manapság nem igazán történik velem semmi, nem utazok sehová, lassan 60 éves leszek és kicsit kezdek félni az öregségtől, mivel már testi tünetek is elérkeztek, amit néhány éve még el sem tudtam volna képzelni. De ha mégis egyszer belekezdenék, akkor megírom. :) Minden jót Neked! Betty
TörlésKedves Rózsa, köszönöm Tőled is. :) Több blogot olvasok, szeretem ezeket a "nyomokat", a leírását az életeiteknek, az emlékeket, a jelent. Fájdalmas történeteken én el szoktam pityeredni, a jónak örülni, így azt tudom mondani, hogy igen, nyomot hagytok a lelkemben. A virtuális világnak számtalan hátránya van, de az, hogy egymástól távol élő embereket összekapcsol, hogy ismeretlenismerősök lesznek, az nagyon jó. Van amikor leírom én is, hogy mi jut eszembe az posztról, mert olvasva Titeket feltolulnak bennem is az emlékek. Ahogy öregszik az ember, nemcsak a hátfájás lesz egyre erősebb, hanem az emlékek "mennyisége" is egyre több lesz. Szép, boldog, szép de fájó, hiányzó. Van amikor ebbe a fájó hiányzóba belefeledkezem, olyankor emlékeztetnem kell magam, hogy a mai nap is majd emlék lesz, örüljek neki és szeressem most. :) Minden jót Neked! Betty
TörlésKedves Betty, sajnálom, hogy nincs blogod, de annak örülök, hogy ha mégis lesz, akkor megírod. Szívesen lennék az olvasója. A témák, amikről írtál mind érdekelnek, érdekelnének. Velem sem sok minden történik, a hétköznapjaimról írok, néha ha elmegyünk valahová, és arról is beszámolok. A testi tünetek nálam is nagyon jelentkeznek, nem örülök neki. Hiányzik, hogy nem tudok sokat sétálni, akkor több kép is készülne, ha mehetnék gyakrabban. Jót tenne az egészségemnek is. Nagyon kedves tőled, hogy írtál újra, örülök neked. Annak is, hogy írtál magadról, jó volt olvasni.
TörlésKedves Éva, nagyon hiányzik nekem is a hosszú séta (egy idő után megfájdul a derekam), és a biciklizés, ami lehet, hogy menne, de valahogy tartok tőle, már két éve nem ültem fel a nyeregre, pedig mennyivel könnyebb a közlekedés úgy és nagyobb távokat lehet bejárni. A home office nagyon jó dolog sokmindenre, de engem eltávolított a mozgástól, ami viszont most már testi tünetekkel jár (térd és derék), és sajnos családi vonás is, mindét oldalon. Még bízom abban, hogy csak el kellene kezdeni, mert amikor valóban csinálok valami mozgásosabbat, erőteljesebbet, akkor jobb szokott lenni, de... el kellene kezdeni ezt mindennap. Sokszor jut eszembe az is, hogy egy mezőn milyen jó lenne egy pléden feküdni és csak nézni a felhőket, a virágokat, a füvet, a hangyákat. Már csak el kéne indulni mezőt keresni. :) Hogy szaladnak az évek, és elszalad vele valahogy a tettre való készség is, legalábbis nálam. "Holnap majd töröm ezen a fejem, holnap egy mások nap." - mondta mindig Scarlett az Elfújta a szélben, és ismertem magama is ebben a néhány szóban. Nem lenne szabad. :) Betty
TörlésNekem is fáj a derekam, a csípőm, elkezdek sántítani, és nem tudok kiegynesedni egy séta után. Emlékszem a régi sétákra, itt van Sopronban az erdő, a szép belváros. Lehetne sokat menni, ha bírnék. Néha rászánom magam, de alig várom, hogy vége legyen, így pedig nem jó. Örülni szeretnék neki, élvezni a mozgást, a látványt, nem kötelességként letudni. Régen örömmel járt a séta.
TörlésEmlékszem én is, mikor a mezőn elfeküdtem, és néztem a felhőket, élveztem a füvet, a virágokat. Milyen jó is volt.
Sokat ülök én is a számítógép előtt, sokat olvasok, és ha TV-t nézek, az is üléssel jár. Nem jó.
Scarlett jól mondta, én is hajlamos vagyok gondolkodni a jövőn, pedig csak akkor kellene a bajaimon morfondírozni, mikor itt lesz. Mostanában az jár a fejemben, hogy mi lesz, ha annyira rossz lesz a mozgásom, hogy nem tudom magam ellátni. Egyelőre tudom. Akkor majd jön a nyugdíjas otthon, de most erre még nem akarok gondolni. A papír már beadva, tettem lépéseket, most legyen ennyi elég.
Már eddig is kiderült, hogy sokmindenben hasonlítunk. :) Hiába no' mi Vízöntők... :) Én is előre rágódós típus vagyok. Azt gondolom, hogy azért, mert fontos a biztonság érzése és a megoldásokon gondolkodom, hogy mi lesz ha, mi lesz akkor ha valami más, vagy még másabb történik és arra milyen "választ" tudok adni, tenni. A fiam totálisan ennek az ellenkezője. Nem tudom, hogy ez a fiatalságbolondság, vagy ő ilyen. De fiatalon mondjuk én is sokkal-sokkal szabadabban éltem az életem. Remélem és kívánom Neked, hogy soha ne kerülj ilyen állapotba, hogy a tested mindig képes legyen mindarra, ami fontos az ellátásra. :)) Betty
TörlésSzeretek Vízöntő lenni, és szeretek Vízöntőkkel találkozni így vagy úgy. Ezek szerint a blogokban is szeretek velük találkozni. :) Szeretek tervezni és előre gondolkozni. Szeretek listát írni, és pipálgatni, de erről már írtam máskor is. Azt én is szeretem, ha előre meg tudom a választ fogalmazni, ha valamilyen kérdés adódik majd. Néha lepergetek magamban párbeszédeket. Aztán vagy összejön vagy nem, ahogy terveztem.
TörlésAggódni nem szeretek, bár ez nem elhatározás kérdése. Jó az olyanoknak, mint a fiad.
Köszönöm a jókívánságodat azzal kapcsolatban, hogy a testem mindig legyen képes az ellátásomra. Remélem, hogy így lesz.
elefántokról -azt hiszem - még nem irtam. Pótlom :)
VálaszTörlésAz elefántokról még én sem írtam.:) Az az egy lóg ki a felsorolásból. Ha valaha írsz róluk, kíváncsian fogom olvasni.
TörlésHappy Spring Dear Eva! Hugs Catherine
VálaszTörlésDear Catherine, the same to you.:) Hugs.Éva
TörlésÉva, most nem az aktuális bejegyzésedhez szólok hozzá, hanem a "Hogy is volt?" blogban - imént - elolvasott négy bejegyzésedhez. Nagyon kellemes perceket szereztél velük, időnként jó nagyokat kacagtam. (Kíváncsi voltam, ki az az "Éva", akinek az "é" betűnél az oldalsávban Évaként jelent meg a neve. Ahogy rákattintottam, azonnal láttam a fényképedet, és tudtam, hogy Te vagy az.) Nem is értem, mostanság miért nem írsz a blogba??? Szívesen olvasnálak ott is az érdekes témákban, amit Ági kínál fel nekünk. Itt persze mindig olvaslak:)))
VálaszTörlésKedves Éva, köszönöm, hogy olvastál a "Hogy is volt" blogban. Nagyon régen írtam oda. Sajnos abbhagytam, mert elég volt ( most is az) a saját blogomat is fenntartani. Talán egyszer visszatérek, de nem ígérem. Viszont mindig olvaslak benneteket.
TörlésÖrülök, hogy nálam jártál, és hogy olvasod a blogomat. Minden jót kívánok neked.