Szombaton az erdőt "olvastuk" egy sétával, melyen felfedeztük, hogy felfele nézve még mindig inkább zöld az ősz, de lefelé tekintve már színes leveleket látunk, melyeken egészen puhán járunk, és kezünk makk kucsmájába ütközik egy átázott erdei asztalon végigsimítva.
Ilyen és ehhez hasonló emlékeket hoztam haza, és ez nem is kevés. Már nem szeretek egyedül sétálni, ez a tevékenység is olyan, hogy akár szavak nélkül is jó megosztani az élményt, ahogy az aznapi gesztenyesütés eredményét is.
mi lehetett az az "olyan jó" könyv?
VálaszTörlés:)
Egy tipikus lányregény kis misztikummal fűszerezve, de nem is ez a lényeg, hanem a reakciója.
TörlésMost már ITT vagy.
VálaszTörlés:-)
TörlésSétálsz a diákjaiddal erdőben? Már régen is mondtam,de te egy CSODA vagy nekik!!!!!
VálaszTörlésÉn már annak is örültem,hogy drága második fiam vezetés közben Ekönyvet hallgat , neki nehéz az olvasás, mert dislexiás....volt. Már felnőtt.
Nem vagyok csoda, a kolléganőim ugyanúgy törődnek a diákokkal, és nem is a lányokkal voltam az erdőben, hanem M-el.
TörlésAz előbb olyan szépen megfogalmaztam az érzéseimet, de nem ment el a megjegyzésem.......
VálaszTörlésKedves Éva, olyan szép üzenete van ennek a bejegyzésednek:........... a diákod.......,
az erdő......, a szép fotók. Jó, hogy megírtad. Köszönöm.
Én is!
Törlés"Már nem szeretek egyedül sétálni"... ez a félmondatod utötte meg legjobban a szememet...
VálaszTörlésRégen szerettem, de elmúlt ez az érzés.
Törlés