Néztem egy főzős TV műsort, és abban elhangzott valami, amire felfigyeltem. Egy séf mondta a szakácsának főzés közben: " Mindig ahhoz kell alkalmazkodni, ami éppen következik. Olyan, mint az élet."
Rögtön úgy éreztem nekem szól. Mostanában nagyon előre gondolkozom. Ami még rendben is van, de előre is aggódom. Lassan így tönkre teszem magam, ami semmiképpen sem jó. Érzem, hogy rossz a hangulatom, és ennek egyéb tünetei is vannak már. Fáj a gyomrom, sok a savam, zsibbad a fejem...
Igyekszem legyőzni mindezt, keresek elfoglaltságokat, nem fekszem le napközben, hogy eltereljem a figyelmem a gondjaimról, a gondolataimról. Tudom, hogy sokat vagyok a négy fal között, keveset vagyok kint, kevés emberrel találkozom, nem tudok rendesen, fájdalom nélkül járni, és félek attól, hogy majd egyszer idősek otthonába megyek.
Ez utóbbi aggaszt különösen, ezen gondolkozom, pedig meglátom milyen lesz majd, ha odakerülök. Mindig ahhoz kell alkalmazkodni, ami éppen következik, ahogy a séf is megmondta. Tegnap ezzel a gondolattal feküdtem le, és el is aludtam.
Most éppen itthon vagyok a saját otthonomban, kár még aggódnom. Tudom, hogy sok mindent kell majd elintéznem akkor, ha eljön az idő, de most még elég, ha egy listát készítek, és amit tudok, azt megteszem addig is. A többi majd rám vár abban az egy hónapban, ami a hívás és az idősek otthonába érkezés között kell hogy megtörténjen. Majd akkor intézkedem. Nem félni, nem megijedni, nem aggódni... A jelenre figyelni, hiszen meg lehet találni benne a szépséget. Annyi ebben az igazság.
Olyan jó volt ezt most leírni magamnak és nektek. Kicsit jobb lett.
"Általában, engedjen meg egy jó tanácsot, Margarita Nyikolajevna: soha semmitől se féljen! Semmi értelme." Hol is láttam ezt? :) Nagy igazság, de nagyon nehéz betartani.
VálaszTörlésÁgi, hmmm, ezt az én blogomban olvastad, és nagy igazság. :)
TörlésTalán a kisebb dolgok esetében könnyű betartani, de olyan nagyoknál, mint ami rám vár, sokkal nehezebb. Ez már életem hátralévő részére szól. Alaposan meggondoltam, nem változtatom meg, de sajnos az aggódás bennem van. Talán majd elmúlik, ahogy egyre jobban hozzászokom a gondolathoz.
Éva, nekem már nyolc éve bent van az igénylő anyagom egy otthonban, pontosan tudom, milyen érzés. De nem tudok megbarátkozni a gondolattal, pedig nekem is ez lesz az egyetlen megoldás. Ellentmondásos helyzet.
TörlésAkkor megértesz engem. Mindent itt hagyni rossz dolog. Talán pozitívan fogok csalódni majd, de míg előtte vagyok, addig minden bizonytalan.Kívánok neked is minden jót, és elfogadását a helyzetnek. Nincs más megoldás ezek szerint se neked, se nekem. Lehet, hogy mire én is oda kerülök, hogy bemenjek, már úgysem tudom ellátni rendesen magam, és örülök, hogy bekerültem. Az majd megnyugvást hoz. Nem tudom mikor jön el az az idő. Gondolok rád.
TörlésKöszönöm, Éva, én is gondolok rád.
TörlésEgy cipőben járunk.:)
TörlésÍrva van: Elég a mának a maga baja. Nem érdemes a jövő kihívásain előre aggódni.
VálaszTörlésMick, írva van, és nagyon igaz. Biztató sorok, most már csak el kell odáig jutni, hogy meg is tegyem. Ezen dolgozom, és nagyobb eredménnyel, mint korábban. Ez jó érzés. Sajnos, még a nagyobb dolgok miatt bennem van az aggódás. Amire készülök, az pedig nagy dolog. Az egész életemet megváltoztatja.
Törlésén meg ezt jegyeztem meg: " mire várunk, az sose jő el, míg a sosemvártnak utat nyit a sors...!!!!
VálaszTörlésJuli, ezek is biztató sorok. Tulajdonképpen ezekre van szükségem. Kíváncsi voltam, hogy melyek a ti véleményetek. Ezek szerint csak nekem van még mit dolgoznom magamon.De sikereket érek el már.
TörlésKedves Eva, ismerösök nekem is a te aggodalmaid! Igen, a màban kell élni, csak megvalositani nehéz! Ez részben egyéni alkat, részben életkörülmények kérdése is.
VálaszTörlésPéldàul félek az elesésektöl (okkal!), mert egyedül nem tudok felàllni most màr, és ràadàsul egy csont töréssel nehezen tudnék egyedül boldogulni otthon. Ez àllando "hyper-vigilence" (minden pillanatra kiterjedö max. figyelem) àllapotot eredményez.
Meglàtogattam szomszédasszonyomat, aki a 86 évével beköltözött egy otthonba, a hàza elado... NAGYON elégedett, kivirult! Kis 30-40 négyzetméteres lakosztàlya van, ahol fözöcskézhet is, ha nem akar a többiekkel ebédelni... Majd egyszer leirom, mert mindent bemutatott a 2 emeleten, amikor ott jàrtam.
Rózsa, köszönöm, hogy megértesz. Annyira szeretnék nem aggódni, de sajnos bennem van a félelem, hogy mi lesz. Most már kisebb dolgok miatt nem aggódom, elnyomja ez, amiben most élek az otthonnal kapcsolatban.
TörlésElhiszem, hogy félsz, hogy elesel, és nem tudsz felkelni. Egy ilyen otthonban gondoskodnak rólad, nem vagy egyedül, ott vannak körülötted, és orvos is van. Sok minden szól mellette is.
Írtad, hogy a szomszédasszonyod beköltözött. Várom a bejegyzésedet a helyzetéről, és a te tapasztalataidról, mikor ott jártál nála. Mindenesetre, amit most írtál róla, hogy kivirult, az biztató számomra is.
Dear Eva,
VálaszTörlésI am coming back on the 18th of May and on the 19 th I will have a surgery I will stay only one day in hospital ( problem with something on my left arm) I am sorry you are not feeling well at the moment I know is sometimes life can be hard but it is better to write about it to people who care about you.
To let you know that my daughter is in Vienne and soon going to your country!
They have already cycled about 300 kms! ( I would love to be able to do the same !)
I will come back on my blog soon with new pictures!
I have seen that the weather is fine in Vienne and maybe the same in Budapest?
Hope you’ll feel better soon a big hug 🥰 to you! Catherine
Dear Catherine, I am very sorry that you have a problem with your left arm and that you have to be in hospital for a day.
TörlésYour daughter is a great sportswoman. To ride 300 km is a great achievement. I used to cycle too, but I can't anymore.
The weather was rainy and cold last week, but good weather is coming. It will definitely be good in Budapest when my daughter is there.
Unfortunately, I am not well, I am afraid of moving to the old people's house. It won't be soon, but my life will change completely. I am trying not to think about it yet, but I can't.
Hugs, Éva
Bölcs emberek leírtak mondatokat. Aztán, hogy tudtak-e úgy élni, ki tudja? Lehet, hogy nem. De ezt már sosem tudjuk meg, ezt nem írták meg. Én számtalan bölcs mondatot mondtam, írtam már le (elbizakodottság nélkül), de nem tudtam és nem tudok úgy élni mindig és teljes mértékkel. Sőt...Én a múltba kapaszkodom, a gyerekkoromba, a szüleimmel való életembe, érzem és látom tökéletesnek, pedig biztosan nem volt az, de valószínű, hogy a jelen és a jövő nehézségeitől könnyebb már átélt, megtörtént életre gondolni és dédelgetni. Szeretem a régi farmtoros buszokat, amikor gyerek voltam, még azok jártak. Elmentem egy retro ilyen "kiállításra", emlékeimet felelevenítendő, fényképeztem, aztán felültem egy, a várost körbejáról járatra. Úgy örültem, gyerekkorom buszán ültem, ismét hallottam a hangját, éreztem az ülését. Aztán amikor le kellett szállni, lecsúsztam a lépcsőről, pedig nagyon vigyáztam, de csúszott a cipőm talpa, keskeny annak a busznak a lépcsője. Eltört a hüvelyujjamnál a kézfejbe menő csontja (nem tudom hogy hívják). Nagyon fájt, 6 hét gipsz, több hét torna, sok hónap, mire teljesen rendbe is jött. A könyökig gipsz nagyon rossz volt, alig tudtam valamit csinálni. Természetesen jött a "miért én", és azonnal ott is volt a válasz a fejemben. "hagyd már a régmúltat, élj a mában, azért kaptad ezt." Hogy az én bölcsénem, vagy valaki más "mondta" a fejembe, nem tudom. Helyesnek tartottam ezt a mondatot, tökéletesen illet arra, amit "csinálok". Szerinted elhagytam a múltban "lebegést"? Nem.
VálaszTörlésA jövőtől is tartok.A gyerekem jövőjétől is. Attól is, hogy milyen lesz öregnek lenni. Még öregebbnek, mint most, amikor már fáj a derekam, a térdem, nem vagyok sovány, és szuszogok, ha erőteljesebben kéne menni. Azt gondolom, hogy attól félek mindig a legjobban, ami már nem rajtam múlik, vagy nem tudok úgy csinálni, hogy rajtam múljon, mert akkor jön a kiszolgáltatottság. És látva Édesapám megöregedését, és nagyon megöregedését, és a betegségének való kiszolgáltatottságát, még inkább félek az öregségtől, és remélem, hogy nem kell megérnem az olyan állapotot, mint amiben ő volt.
Élj a mának. Carpe diem. Ezt is megírta egy bölcs ember. Vajon élete minden fázisában képes volt erre? És hogyan kell így élni annak, akinek múltja van és kérdésekkel teli jövője és olyan jelenje, ami messze a tökéletességtől?
Azt gondolom kedves Éva, hogy teljesen érthetők az aggodalmaid, a félelmeid, a kérdéseid. Egy idősotthon hozhat számtalan jót és könnyebbséget az életben, embereket, beszélgetéseket, nemegyedüliséget, de nem lehet tagadni azt, hogy elvesz sokmindent. És a legtöbb esetben véglegesen, hiszen kevesen mennek ki onnan újra az életbe, mert olyan körülmények keletkeznek, hogy megteheti. Az élet végére kerül ez a hely. Ad és elvesz. És hogy melyikből lesz több és az mennyire lesz és volt fontos az életünkben, azt csak akkor fogjuk pontosan tudni, amikor már ott leszünk. És ez a kérdőjel ez kíváncsiságot, reményt, de félelmet és aggódást is hoz.
Kívánom, hogy sokkal több legyen majd a jó, és minél kevesebb legyen, amit elveszítesz, de addig még fontos, hogy örüljünk a mának, mondják sokan, és... meg kell próbálni Én is mindig ezt mondom magamnak. Néha sikerül, sokszor nem, bár mindig sikerülne. :) Minden jót! Betty
Kedves Betty, sok bölcs mondatot olvastam. Nem tudom, hogy mindenki tud-e aggodalom nélkül élni. Ez valahogy az életünk része, csak a mérték megtartása a fontos. Most nekem arra kell törekednem, hogy ne legyen ebből túl sok az életemben.
TörlésA múltra kevesebbet gondolok most, mint a jövőre. Volt egy átlagos gyerekkorom törődéssel, odafigyeléssel a szüleim részéről. Aztán a fiatal korom nem volt jó, nem találtam meg a társat, talán ezért is vagyok most gyerek nélkül, egyedül. Persze, M. van az életemben, és ez jó, de mégsem élünk együtt. Vannak napjaim egyedül, amit kezelnem kellene jobban.
Olvastam a farmotoros buszról és a törésedről. Hidd el, hogy nem büntetése volt ez annak, hogy sokat gondolsz a múltra. Legalábbis én nem hiszek benne. Nem is tudtad elhagyni a múltban való "lebegést" továbbra sem. Ha neked jó ez, akkor tedd!
Hogy milyen lesz még ennél is öregebbnek lennem? Nem is a kortól függ, hanem az egészségi állapottól, ami már most nem jó. Ha tudnék jobban menni, akkor nem is lenne semmi gondom.Tudnám jobban intézni a dolgaimat, nem kellene annyit taxiznom, mert busszal nem tudok már menni. Tudnék többet sétálni, kint lenni a szabad, friss levegőn, mindjárt más lenne. Met ez a négy fal között levés sem jó. De nem megy, és ezt csak az érti meg, aki benne van.Ezért jó jó megoldás nekem az idősek otthona, mert nem szorulok majd másra, ha végképp nem tudom magam ellátni, boltba menni, főzni...És hidd el közel ez az idő a gerincem miatt.Fizetek ott érte, és megkapom érte majd, ami jár. Nem szorulok másra.Van előnye és hátránya. Sok mindent fel kell adnom. A szeretett otthonomat, az emlékeimet, mindenből, csak annyit vihetek, amennyi ott elfér. Sok minden megy veszendőbe. De ez az élet rendje. Semmit sem hozunk az életünkbe, és semmit sem viszünk el. Ez a döntés már végleges, onnan már ki nem kerülünk élve, ha oda bekerülünk. Ezért is nagy döntés, amit meg kellett hoznom.
Carpe diem? Minden napnak megvan a szépsége, ha megtaláljuk. A jelenben élni jó, de a múltunk és a jövőnk is velünk van. Főleg a jövő, mert arra is kell gondolni, tervezni kell, vannak intéznivalók, és ez mind a jövőben van.Én törekszem arra, hogy a jelenben is éljek, de csak abban élni nem lehet.
Drága Betty, köszönöm a törődő soraidat, hogy együttérzel velem, és hogy írtál magadról is.Várlak máskor is szeretettel.
A mérték megtartása fontos, nem halványíthat el mindent. Ha van az embernek számtalan öröme, elfoglaltsága, akkor ez könnyebb. Akinek nincs, vagy kevesebb, annak nehéz munka ezt elérni. Én teljes mértékben megértem azokat, akiknek ez nem megy, vagy nem annyira, amernnyire szeretné. A te helyzeted nem könnyű. Az, hogy felismerted, hogy tenned kell azért, hogy ne uralja el a gondolataidat már egy fontos lépés, és próbálsz tenni ellene. Neked nincs ehhez család, hogy majd jönnek, nincs az, hogy barátnővel elmész moziba, sétálni, valamilyen előadásra. Hogy kirándulni mész, mert a természetben olyan jó lenni. Nagyon jó, hogy van M és a családja, hogy amikor nem vagy vele, akkor vannak emlékek a közelmúltból és van a jövő, hogy majd jön, és együtt lesztek ismét. :)
TörlésDe sokkal könnyebb azoknak, akik családban élnek, akiket sűrűn látogatnak a gyerekek, unokák. Kár, hogy nagyon távol élünk egymástól én biztosan meglátogatnálak. :)
A négy fal között élést az tudja, hogy milyen, aki ott él, és nem azért mert így akarja. De jó lenne, ha megértenék azok is, akik nem ilyen helyzetben vannak.
Az elengedése azoknak, amiket nem tudsz magaddal vinni (tárgyi és érzelmi) természetes, hogy fájdalommal tölt el, ahogy ennek a véglegessége is. Lehet, hogy találsz majd ott olyan embereket, akikkel a megismerkedés után kiderül, hogy közel kerülhettek egymáshoz, hogy beszélgethettek, együtt mehettek ebédelni, vacsorázni, és megtalál egy olyan baráti kapcsolat, ami egy ilyen helyen, az adott körülmények között jól működhet és örömet adhat. :)
Kívánom Neked, hogy majd amikor már ott leszel, akkor így legyen! :) Betty
Drága Betty, valóban nincs számtalan örömöm és elfoglaltságom, de igyekszem találni. Nem mindig megy természetesen, és örülök, hogy ezt megérted.
TörlésFelismertem, amit kell. Felismerni sokszor könnyebb, mint utána tenni is érte. Vagy nem így van? Lehet, hogy a felismerés sem olyan egyszerű.
Sajnos nem adatott meg nekem család, és ez most nagyon hiányzik. Baráti társaságom sem igen van, akikkel bárhová elmehetnék, vagy csak egy beszélgetés erejéig leülhetnék bárhova. Marad egyedül az otthon, amit szeretek, de más is kellene. Ha közelebb laknánk jó lenne, ha meglátogatnál, és beszélgethetnénk. Mivel ez nem így van, marad a blogos, kommentes " beszélgetés", aminek szintén nagyon örülök.
M. és a családja, jó, hogy van. Nélküle még rosszabb lenne. Elfogadtam a családját, és úgy gondolom, hogy ők is engem, csak hozzájuk sem vagyok közel.
Én is remélem, hogy az idősek otthonában találok majd olyanokat, akikkel beszélgethetek, és közelebb kerülhenek hozzám. Én nyitott leszek rá.
Köszönöm a jókívánságaidat, a gondolataidat, és hogy jársz, szólsz hozzám.
Kedves Éva, ez jó kérdés, hogy könnyebb-e felismerni, mint aztán tenni érte, mert a felismerés is egy munka. Valami nem jó, és az ember vizsgálja magát, a körülményeket, mindent, hogy vajon mi nem jó. Vagy csak tudja, hogy nem jó, és hagyja, nem keresi az okot. Tenni viszont tényleg nehéz. Még akkor is, ha mindent megtesz az ember, amit tud. Nekem három barátnőm van, sok-sok évesek, mindhárom nagyon távol él tőlem. Marad a telefon, és a ritka találkozás, de ez nem ugyanaz, mintha napi programokat tudnánk csinálni, összefutni egy kávéra.
TörlésSzerintem jókat beszélgetnénk. :))
Minden jót Neked! Betty :)
Mindent megteszek, amit a felismerés után kell, de kevés. Amit nem teszek meg, azt egyszerűen nem tudom megtenni. Ilyen például, hogy többet legyek a szabadban vagy emberek között. Hiányzik mind a kettő. Nekem egy barátnőm van, akivel telefonon tartom a kapcsolatot, pedig Sopronban él, de ő is nehezen jár. Karácsony táján találkoztunk utoljára. Van egy másik is, akivel még ritkább a kapcsolatom. Ennyi! Biztosan én is felelős vagyok, hogy így alakult. Míg dolgoztam, a kollégákkal sokat beszélgettem, ott alakultak ki barátságok, de mikor nyugdíjba mentem, ezek megszakadtak.
TörlésJó, hogy tartod telefonon a három idős barátnőddel a kapcsolatot. Kár, hogy olyan távol élnek tőled. Egy rövid találkozás is sokat jelentene egy beszélgetéssel. Programot jelentene, ami kell.
Van akinek nem adatik meg az, hogy napi szinten körülötte legyenek olyan emberek, akikkel annyit beszélgethet, amennyit szeretne. Nem tudom, hogy miért. Ha hiszünk az újra és újra születésben, akkor erre az életünkre ezt (többek között) választottuk, ha nem, akkor disznóság az élettől. :))) Van amikor úgy iszunk kávét, hogy bekapcsoljuk a telefonon, vagy laptopon a kamerát, hogy egy kicsit hozza az érzést, hogy együtt kávázunk. :)
TörlésTe Sopronban élsz? Valamiért Veszprémre emlékeztem.
Ma találkoztam ezzel a mondattal: ""Mindig egy kicsivel jobban kell reménykedni, mint aggódni"". :) Minden jót kedves Éva! :) Betty
Én is általában a kávémat a számítógép előtt ülve iszom. Közben blogokat olvasok, kommenteket írok, így vagyok valakikkel.Nekem nincs kamerám, így nem tudok ily módon együtt kávézni valakivel.Sopronban élek, már évtizedek óta, de Veszprémbe is elég gyakran járok egy masszázsra.Kicsit messzire van, de megtesszük az utat. Köszönöm a jó mondatot, igazán jó. Én is igyekszem egy kicsit jobban reménykedni, mint aggódni. Minden jót neked is.:)
TörlésSopron szép város. Egyszer néhány napot töltöttünk ott egy szállodában (talán a Sziesztában?) és sétáltunk a városban. Tetszett. :) Szép napot! Betty
TörlésBetty, örülök, hogy tetszik Sopron. Általában ez a véleményük az embereknek. Nekem is tetszik.
TörlésMegviselnek gondolataid. Bizonyára azért, mert nem értem, hogy hová sietteted az időt? Amíg lehet otthon, saját környezetben. Napi mozgással, kint léttel, hálával, reménységgel, hogy akkor, amikor elérkezik az ideje el tudod engedni eddigi életedet, ha kell! A következő percről sem lehet bizonyosságunk, annak örüljünk, ami JÓ! Közelemben él valaki, aki folyamatosan aggódik valamiért - a legextrémebb dolgok fordulnak meg a fejében. Gyermeke, unokája nincs, így háta konkrét cselekvések helyét átveszi valami felfoghatatlan fantáziálás. Nem szeretnélek megbántani, a te életedben van igény a szépre, jóra, ne engedd előkúszni a depressziót. Bocsáss meg, ha túl személyes voltam. Teszek fel képeket a tegnapról... vízpart, napsütés, szél, vitorlások, egy fél napot töltöttem a Balaton partján, nem történt semmi és mégis annyi mindent láttam.
VálaszTörlésAz érzékeny, empátiával rendelkező emberek tudják, hogy az, amit ők nem értenek, nem jelenti azt, hogy nem létezik. Az létezik, hogy minden ember más. Amikor valaki arról ír, hogy nehezére esik kimenni, lemenni, sétálni, és ezért egyedül intézni a dolgait, akkor arra nem azt válaszolják, hogy "napi mozgással, kint léttel, hálával, reménységgel". Mert nem tud úgy mozogni, ahogy szeretni, nem tud kint lenni igazán, éppen ezért, és milyen reménysége lehet, ha egyértelműen nem lesz ettől jobb a mozgása? Leírsz egy szomszédot, akinek nagyon nem könnyű, egyedül van. Nem tudom, hogy milyen a te életed, vannak-e és mennyire napi szinten rokonaid, ismerőseid, de ahogy itt leírtad a saját gondolataidat, hogy milyennek kéne másnak lenni, engem az viselt meg. Ez nem segítség, ez bántás. És ezt nem lehet elintézni "bocsáss meg"-el, mert ha komolyan gondolnád ezt, akkor nem írtál volna ilyeneket. Nem tudom, hogy milyen szoros a kapcsolatod Évával, lehet, hogy olyan szoros, hogy ő ezt szívesen veszi tőled, nem bántódik meg, nem fája neki. És azt gondolom, hogy nem örül annak, hogy vitát alakítok itt ki, de hosszas gondolkodás után úgy döntöttem, hogy mégis megteszem. És nem kérek bocsánatot. Nagyon nem volt szép tőled ez az írás. Kiemelem, hogy szerintem. Hogy szerinte, azt majd ő tudja, de jó lenne, ha elgondolkodnál azon, hogy mivel segítesz és az is, ha bele tudnál gondolni más életébe, ami nem a tiéd, vagyis máshogy történik, mint ahogy te elvárod, vagy ahogy te intézed a tiédet. Betty
TörlésKedves Márta, köszönöm az odafigyelésed és a törődésed. Olyan tanácsokat adsz, melyek szerinted jók, és ezzel nekem is jót akarsz.
TörlésKellene a napi mozgás, de hidd el nem tudok menni eleget. Elmegyek bottal a boltba még, és ez éppen elég. Már ez is nehezemre esik. Nem azért van ez, mert nem akarom, hanem mert nem tudom megtenni.
Hogy itt van-e az ideje számomra az idősek otthonába menésnek? Siettetem-e az időt? Mire odakerülök itt lesz az ideje. Mert már most nehéz ellátnom magam. Gondolnom kell a jövőmre, mert mi lesz velem, ha végleg nem tudok kimenni, és nem lesz senkim, aki segítsen.Felelőtlenség lenne részemről nem eltervezni mindent még most. Volt valaki aki ajánlotta, hogy segít nekem a lakásomért, de végül nem jött össze, és nem bánom most sem.Eltartási szerződés lett volna. Akkor maradhattam volna itthon, de az sem megoldás, hogy valaki csak kapni akarjon tőlem, de adni nem. Egy olyan megoldás kell, ami megfelel nekem. A pénzemért kapok az otthonban ellátást, ötszöri étkezést( ami kicsit sok is)lesz orvos, mosás, vasalás stb. Nem leszek egyedül ha valami történik velem.
Depresszió? Nagyon kell figyelnem arra, hogy bele ne csússzak. A kevés emberrel beszélgetés, a sok négy fal között levés, a kevés kint levés, a jövő miatti aggódás belevihet.Voltam már benne, tudom hogy milyen.
Sajnálom a közeledben élő valakit, akinek nincs gyereke, unokája, és a konkrét cselekvések helyett fantáziál. Igyekszem magam lekötni, hogy nehogy ebbe a csapdába essem. Sajnos közel járok hozzá.
Jó lehetett neked a Balaton partján, megyek a blogodba, és örömmel megnézem őket.
Kedves Betty, írtál Mártának, én erre most nem reagálok mert nem nekem szól.Nyugodtan írd le a gondolataidat nálam, és Márta is ugyanezt megteheti. Mindkettőtöktől és a többiektől is szívesen veszem. Ti vagytok nekem a blogos ismerőseim, néha barátaim, és ennek örülök. Köszönöm, hogy jöttök hozzám.:)
TörlésIgen, neki írtam, és nem azért, hogy bántsam, hanem azért, mert szeretném, ha az emberek érzékenyebbek lennének egymás iránt, ha elfogadnánk jobban azt, hogy nem mindenki tudja megcsinálni azt, és úgy, ahogy mi, vagy mi akarjuk. Semmiképpen nem szerettem volna azt, hogy a ti kapcsolatok ettől változzon. :) Minden jót! Betty
TörlésBetty, nem változik semmi. Mind a kettőtöket megkedveltelek, és tudom, hogy jót akartok nekem. Természetesen nem tehetjük meg mindig azt, amit a másik javasol, de szívesen olvasom a véleményeket, és amit tudok, hasznosítok is belőlük.:)
TörlésKedves Éva, igen, ez a legfontosabb, hogy jót akarunk a másiknak, hogy megpróbálunk valahogy segíteni. Sokszor úgy, hogy hasonló "cipőben" járunk, és akkor még inkább közelebb érzi magát az ember a másik problémájához. :)
TörlésA segítés érzése nagyon jó. Annak is aki adja, annak is, aki kapja. Ha egy cipőben járunk, akkor könnyebb, mert jobban megértjük a másikat, és ez fontos.
TörlésNéhány napja olyan elanyátlanodottabb vagyok én is, lehet, hogy ezek a frontok is erősítik bennünk az ilyen érzésket, én ilyenkor pityergősebb is vagyok. A vérnyomásom is magasabb a normálisnál, pedig jó szokott lenni. Még kávét sem iszok inkább, pedig a reggeli órákban szeretem meginni a tejszínhabos kávét, nem azért, mert felébredek tőle, vagy ilyesmi, hanem mert szeretem az ízét. Neked van erkély a lakáshoz? Nekem van, ott is jó kicsit ücsörögve iszogatni. :) Minden jót! Betty
TörlésBetty, én is pityergős vagyok mostanában. Nehéz visszatartani, ha jönnek a könnyek. Van erkély a lakáshoz, szoktam néha kiülni kávézni és olvasni.Az én vérnyomásom általában alacsony. Túlságosan is. Semmi sem tudja feljebb nyomni szerencsére. Kívánok neked is minden jót, remélem, jobb már a hangulatod, és nem vagy elanyátlanodva. Nagyon rossz dolog.
TörlésKedves Éva! Számtalan sorsot láttam már egészen közelről, s tudom a tiéd sem egyszerű. Amikor írtál a depressziódról őszintén, akkor gondoltam arra, hogy mind többet ki kell lépned, amig teheted. Egy közeli padon üldögélés, egy beszélgetés, ha még oly nehéz is kimozdulni - gyógyír lehet. Nem bántás ez részemről. Nekem rengeteg feladatom van, s lehet, hogy mániásnak vélnek, de míg másnak segíthetek- teszem. Sajnálom, ha nincs a közeledben senki, akinek a segítségével időt tölthetsz kint a szabadban.
VálaszTörlésDrága Márta, mikor depressziós voltam, nagyon rossz volt. Tudom, hogy milyen utak vezetnek oda, szeretném ezt mindenképpen elkerülni addig, míg nem késő.
TörlésTudom, hogy semmi sem bántás részedről, amit írsz. Ebben egészen biztos vagyok. Örülök, hogy neked sok feladatod van, ott van a család, az unokák, akikért sokat teszel, és sok örömöt okoznak. Legyen is így!
Segíts is bárkin, ha tudsz! Van, hogy el tudják fogadni ezt a segítséget, van, hogy nem. De te megpróbáltad legalább, és ez jó érzés. Szeretem az olyan embereket, akik próbálkoznak mások javára tenni. Remélem, egyre több olyan van a környezetedben, akik el is tudják ezt fogadni. Mert van, amikor bizony nem képesek rá, mert nem olyanok a körülményeik és az egészségük. Sétálnék én is szívesen, de nem tudok. Te viszont tedd meg, és örömmel olvasok is mindig róla. Szeretem a képeket is. Köszönöm, hogy írtál.
Amikor a segítés kifejezés felbukkan nem arról van szó, hogy az ember jó cselekedeteivel "üldözi" a másikat. Rám talál a gondban lévő, vagy egyszerűen csak magányos személy. A legkülönbözőbb helyzetekben fel lehet mérni, hogy szükség van e ránk?! Ezt láttam szüleimtől, s így dolgoztam, éltem aktív közéletet. Ma már itt a partoldali csendességben nem találkozom nap mint nap mások gondjával. Ha valakinek segítségre van szüksége az ismerőseim közül, az tudja, hogy rám számíthat. Ötödik éve támogatok egy fiatalasszonyt, aki kisfiát apa nélkül neveli, Részt vettem karitatív munkában. Családom bármikor támaszkodhat rám, ha kell. Nem megyek be egyetlen egy ajtón sem kopogtatás nélkül. Mindannyian hasznosak lehetünk valamiben, gyakran egy jó szó, egy megértő meghallgatás is az. Ezért szeretek beszélgetni, élettörténeteket meghallgatni, annyi minden van a világban, ami mások számára örömöt jelent.
VálaszTörlésKedves Márta, semmiképpen sem üldözi a másokat a segítő. Ez természetes, és biztos vagyok benne, hogy te sem teszed. Az ember érzi, hogy hol a határ. Sokféle segítés létezik, ahogy írod egy egyszerű meghallgatás is az lehet. Én is szeretek beszélgetni, bár mostanában már elszoktam tőle.
TörlésÖrülök, és jó volt olvasni, hogy megtalálod a lehetőségeket, legyen az család vagy bárki más.
Én is voltam hasonló helyzetekben, mivel pedagógusként dolgoztam. Sokszor vettem észre, hogy gyerekeknek vagy szülőknek segítségre van szüksége. Olyankor, ha tudtam megtettem a lépéseket.
Kedves Éva ! Megérintettek a soraid. Sokat gondolok rád!🙏❤️ Van egy blog amit felszoktam keresni néha . Nekem sokat segített. A blog címe " virtuális kávézó nőknek " Ha gondolod nézd meg te is. Szeretettel ölellek Mády.🤗❤️
VálaszTörlésKedves Mády, köszönöm, hogy gondolsz rám, és feltétlenül megnézem a blog ajánlásodat is. Biztosan jó lesz. Minden jót neked!
Törléskedves Éva, mit olvastál legutóbb, milyen könyvet? (bocsi, ha váratlanul ér ez a kérdés), de olvasva, hogy "sokat vagy otthon", az jutott eszembe - irigykedve - , mennyi időd lehet olvasni és szeretnélek kérni, hogy mesélj az olvasmányodról (én most tiszteletből elővettem drága F.Várkonyi könyveit, épp a "Béke volt"-nál időzök)
VálaszTörléskezdjek aggódni?
VálaszTörlés❤️
Törlésrendben
TörlésKatalinom, köszönöm, hogy aggódnál értem. Nem voltam itthon, ezért nem tudtam írni. Nem régen érkeztem haza. Szabó Magda: Disznótor című könyvét olvastam utoljára. Most fogtam hozzá Tolsztoj: Háború és béke című regényéhez. Nehogy már úgy múljon el az életem, hogy nem olvastam. Szeretem az orosz klasszikusokat. Szeretettel gondolok rád.
Törlésaztaaaa, ez aztán derék dolog♥
TörlésKedves névtelen, köszönöm a szívecskét.:) Jólesett látni.
VálaszTörlésazt hittem te küldted a szívet, és hogy ezzel jelzed, hogy nem tudsz belépni csak otthonról az asztali gépedről, és meg is nyugodtam, hogy olvasol azért♥ (nem értem, sok helyen látom, hogy bár látja a kommentező, hogy mivel nem jelentkezett be a telefonján , névtelen a kommentje, mégse írja alá, engem kifejezetetten zavar és megijeszt ez a sok névtelen...)
TörlésKatalinom, tudtam olvasni, de belépni valóban csak itthonról tudtam, és akkor írtam is. :) A szívecskét nem én küldtem. Egy 4 kötetes kiadásban olvasom a Háború és békét, még van belőle bőven hátra. Minden jót neked!
TörlésHi Eva! I hope you had a nice time away!
VálaszTörlésHugs Catherine
Hello Catherine, I hope I will be better. I am not really well. I was away, I returned home yesterday. Hugs. Éva
Törlés