Tegnap itt volt nálam egy fiatal hölgy az idősek otthonából, aki felelős lesz majd értem, ha oda kerülök. Érik az idő, hogy bemenjek, de most látom, hogy az majd mennyi előkészülettel jár. Remélem, hogy lesz majd erőm hozzá. Kérdéseket tehettem fel, és ő is tett fel nekem.
Nem tudom, mikor lesz ott majd helyem, de most kb. 20. vagyok a sorban, és évente 4-5-en mennek be. Ki lehet számolni mennyi év múlva kerül rám a sor, de a hölgy azt mondta, hogy ez nagyon változó.
Sokat gondolkozom rajta, hogy fogom ott majd magam érezni, de most egy kicsit megvígasztalt Dóra. Remélem, hogy jó helyem lesz. Mivel egyre nehebben viselem az egyedüllétet, ott lesznek majd körülöttem, de mégis leszek a szobámban egyedül is. Ha nem tudom magam ellátni, meglesz a segítségem majd.
Ma délelőtt végeztem házimunkát, délután jön hozzám egy szerelő, aki kicseréli 2 vízórámat. Előtte csekket kellett kérni, befizeni az összeget a postán. Ezzel is volt dolgom, mindig van valami, de elintézem.
Volt múlt héten M. fiatalabbik fiához ebédmeghívásunk. Jól éreztük magunkat, figyeltem a kicsit is, aki egyre nő. Az első képhez az írhatom, hogy papa pucolja az első cipőcskémet, mielőtt a játszótérre megyünk. Előtte kicserélte a pelenkámat is.
A másodikhoz pedig azt, hogy már tudok állni, és időjárást is ellenőrizni.
Telnek a napok, és én mégis rászántam magam, hogy a blogomba is írjak.Úgy gondoltam, hogy ma erre nem kerül sor, de változott az elképzelésem.:)
