Eger és Debrecen

Múlt héten pár napot Egerben és egy napot Debrecenben töltöttünk, hogy ne mindig a négy fal között legyek. Szerencsénk volt az időjárással. Bár csípősen hideg  volt a hőmérséklet abban az 5 napban, míg távol voltunk, de szikrázóan ragyogó volt mellette a napsütés. Miután eljöttünk Egerből már másnap esett az eső, és így volt Debrecenben is. 

Hogy miért éppen Egerbe mentünk? M-nek volt egy szintén osztrák barátja, aki éppen egy éve elhunyt sajnos. Ő szeretett mindig ebbe a városba menni. Minden évben többször is oda utazott. Most az ő emlékére ugyanabba a hotelba mentünk, ahol ő lakott rendszeresen, és emlékeztünk rá, sokat beszéltünk róla. Talán lakott is abban a szobában, ahol mi szálltunk meg most. Voltunk már egyszer együtt is ebben a városban. 

A másik szeretett városa Szentendre volt. Egyszer ott is voltunk együtt vele. Régen volt, de jó emlékezni rá. Szeretem, mikor külföldi számára vannak szeretett magyar városok, büszke vagyok rájuk.

Sétáltunk a fent említett két városban. Egertől Debrecen csak másfél óra, egy nap alatt megjártuk. Kellemes élményeink lettek mind a két várossal kapcsolatban. 

Én kipróbáltam, hogy mennyit tudok menni. Vittünk botot és rollátort is számomra, általában ebéd utánig sétáltunk, délután pedig pihentünk. 

Elfáradtam, de megérte elmenni. Gondoltam a debreceni blogos társakra is. Közel voltam hozzájuk.:)

Mert egyetértek vele

 "Ó, milyen áldás, ha van valaki, aki könyvekről, kávéról, művészetről, zenéről, költészetről, moziról, hegyekről, holdról, esőről, naplementéről, őszről, erdőkről, virágokról, tengerről, kunyhókról, hóról, ködről, télről, fákról, folyókról, ábrándozásról, utazásról, régi fényképekről, kézzel írt levelekről, gyerekkorról, elefántokról, ételekről, együttérzésről, szerelemről, fájdalomról, örömről, szívfájdalomról, reményről, vereségről, vágyakozásról, szomorúságról, nosztalgiáról, izgatottságról, érzéketlenségről, csöndről, magányról, ölelésekről és létezésről beszél."

– Notes from Wanderer

Szeretek olvasni is azokról, melyeket az idézetben felsorolnak. A Facebookon olvastam nem is olyan régen ezeket a szavakat, és feltettem a sajátomra is, mert igaznak éreztem. Szeretek olvasni is, írni is ezekről, vagy hallgatni azt, aki ezekről beszél.

Túl lenni egy nehéz időszakon

Egyszer csak nagyon egyedül éreztem magam. Szinte fájt, rámtört egyfajta búskomorság, passzivitás. Írtam M-nak, hogy jöjjön el értem, legyen itt is és vigyen el magához is. Vészeljem át ezt a nehéz időszakot, ami valami miatt elérkezett hozzám. Eljött, maradt, elvitt, együtt beszélgettünk, hallgattunk, olvastunk, és könnyebb lett. A társasága segített.

Eltelt a február, elmúlt a kedvenc évszakom: a tél. Tudom, általában eléggé egyedül vagyok azzal, hogy nem várom annyira  a tavaszt, mint mások. Azért szeretek ám én  minden évszakot, köztük ezt az új, a virágokat hozó, napsütésest is, de én télen érzem igazán jól magam. 

Igyekszem megélni a soron következő heteket is, a virágszirmokat, madárhangokat, rendbeteszem az erkélyemet, kiülök majd a fénybe. Talán könnyebben sétálok, de a fájdalom úgysem múlik el a gerincemből, a derekamból, a csípőmből. Ez már velem marad, de az igyekezet az fontos. Igyekszem megtenni  a lépéseket, eszembe jut Partfal Márta, a biztatása, a szép Duna-parti képei, mikor  sétál, élvezi a friss levegőt, és nekem is kedvem támad hozzá. 

Kívánok nektek szép napokat, vigyázzatok magatokra, élvezzétek a jó időt!