Láttunk sok megmentett emléket, melyek valaha adtak magukból, hagyták hogy szeressék, használják őket, segítettek megélni szépen a gyerekkort, szolgáltak később is, részt vettek hitben, szeretetben, szerelemben...
Mindig hiányzik az ember a tárgyak mellől, vajon milyenek voltak a hétköznapjaik, az ünnepeik, hol haltak meg, hogyan végezték, és felmerült bennem az is éppen itt, hogy miért?
(A két szoba a kőszegi Zsinagóga előtti kis házak egyikében található. A Zsinagóga is látogatható, de erről majd máskor írok.)
Szépséges!
VálaszTörlésSokmindent bezsúfoltak: régiségboltra emlékeztet... Sokminden ismerős is (pl. nagyanyám függönye).
VálaszTörlésKépeid valóban azt a hangulatot keltik, hogy a valaha itt élők itthagyták örömeik, keserveik, mindennapjaik nyomát...
Szeretem nagyon a jobboldali verset!
szépen írsz
VálaszTörlésMagángyűjteményként működik, sok a gazdátlan, valaha gazdával bíró tárgy, és kicsi a hely.Zsúfolt minden, de elképzelem, mikor még használták őket, és sajnos azt is, mikor itt kellett hagyniuk sok mindent.
VálaszTörlésÖnkéntesként egy hölgy gondozza a szobákat, a zsinagógát, menti, ami menthető.
Ez szép bejegyzés volt. Én is jártam itt, a Zsinagógában is, szeretnék majd még egyszer visszamenni...
VálaszTörlésA Zsinagógát még romjaiban láttam, aztán volt róla egy dokumentumfilm, kíváncsian várom a bejegyzésed. Az elfeledett kert c. könyvben éreztem ezt a hangulatot, lehet, hogy azért is fogott meg. Minden tárgy egy-egy emlék, de csak azoknak, akiknek lelke van, másoknak kidobandó, nem merem mondani, hogy szemét, inkább kacat. Pedig mennyit mesélhetnének...
VálaszTörlésÉvikém puszillak. Látod, ma is bemerészkedtem csillagporos szentélyedbe. Ha, lelkem csendre, nyugalomra vágy, csak koppantanom kell ajtódon, és máris itt vagyok az áhítatban.. Jó itt nálad, azt hiszem, jövök máskor is, ha nem veszed zokon, kései ébredésemet! :)
VálaszTörlésCsillagos, fel kellene nagyon újítani a Zsinagógát, de pusztulásába is szép még mindig.
VálaszTörlésHoldgyöngy, van aki megmenti a kidobandókat vagy a tulajdonosukat vesztett tárgyakat. Akinek pedig ráérző lelke van az ilyesmire, elképzeli a múltjukat. A könyvet nem ismerem, de utána nézek.
Laci, csak kopogtass, tudod, hogy örülök neked mindig!:-) Eddig is, ezután is!!!