2012. szeptember 14., péntek
Őszi égbolt madarai
Kora reggel munkába siettem, ekkor közeledő madárrajra, és a vele járó hangra figyeltem fel. Sötét, nagy folt volt a raj, tétova, majd nekilóduló, felettem elhúzó fekete tömeg.
Örültem, hogy képes vagyok nemcsak lassítani, hanem meg is állni, és figyelni a madarakat egészen addig, míg két leszakadó, de a többieket mégis követő fekete szárnyas pöttyök is eltűntek a felállványozott Tűztorony felé.
Sietség nem volt már, csak az égre tekintés. Fotó sincs, bennem van a kép.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
zene
x
Tájékoztatás
Az Éva című blogon található képek saját fotók.
E-mail címem: editis@citromail.hu
Ideírom még azt, hogy azért született ez a bejegyzés, mert bár késésben voltam, de nem rohantam tovább. Képes voltam megállni...
VálaszTörlésKedves Éva,
VálaszTörlésMa végigolvastam az összes bejegyzést, amit erre a blogra írtál. Nagyon-nagyon megnyugodtam tőle. Nem tudom máshogyan megfogalmazni ezt. Én alapvetően egy pörgős, rohanós típus vagyok. Az írásaid elolvasása után úgy érzem magam, mintha vettem volna néhány mély levegőt,kifújtam, és elkezdtem a körülöttem lévő világot egy egészen más szemszögből szemlélni. Mától minden nap izgatottan figyelem, milyen új írással örvendeztetsz meg. Köszönöm neked.
Pave
Kedves Pave, köszönöm, hogy megszólítottál, azt pedig még inkább, hogy vetted a fáradtságot, és ennyit olvastál nálam.Elég sok bejegyzésem van már, nem kis teljesítmény visszaolvasni a blogom.
VálaszTörlésHa megnyugtattalak, annak örülök. Ez is célom a bloggal, valami menedékféle legyen, először úgy gondoltam olvasók nélkül, hogy csak magamnak, de később a blogos társak megjelenésével már másnak is. Hogy találtál meg?
Úgy gondolom, a mindennapok olykor eseménytelennek tűnő szépségei is jó hatással lehetnek ránk, megadják az áhított békét a sok stressz alatt, közben, után.
Minden jót, gyere továbbra is!
Éva
Köszönöm kedves soraidat. Teljesen véletlenül akadtam rá az egyik írásodra- igazából a másik, életmódos blogon, azt hiszem - és nagyon megfogott az a kiegyensúlyozottság és nyugalom,amit a sorokból éreztem. Aztán belevetettem magam ebbe a blogba- olyan volt nekem, mint egy könyv, amit nem tudok letenni. Igazán eredeti hangulatot árasztanak az írásaid, amire nekem most(vagy mindig?) nagy szükségem van. Úgyhogy azt hiszem, én vagyok a legújabb rendszeres olvasód!
VálaszTörlésP.S. És a képeidet is szeretem!
Pave, nekem is szükségem van a kiegyensúlyozott nyugalomra.:-) Hogy nem mindig kapom meg? Most már tudatosan teremtem meg magamnak.Hozzáteszem több-kevesebb sikerrel. Elszigetelve élni nem lehet, de tenni kell valamit azért, hogy a hétköznapok ne őröljenek fel, mert hamar benne vagyunk a taposómalomban, sebnyalogatásban, és az energiavámpírok is résen vannak.:-)
VálaszTörlésOlyan kevés kell pár nyugodt perchez!
Ha napközben morogtam is, itt már nem vagyok hajlandó( Néha kicsit csak!)
En soha nem fotoztam, csak igy fejben, ahogy irtad Eva:)itt a blogban kapott el a laza, de nyar elejen tonkrement a gepem, es egyszeruen nem erdekel, hogy masikat vegyek.
VálaszTörlésA te fotoidat(is) viszont nagyon szeretem, a fejleces is nagyon szep.
Ágnes, kénytelen voltam fejben tartani a látványt, mert nem volt velem a gép!:-)
VálaszTörlésNem is fogsz fényképezőgépet venni később sem?
Azt hiszem én is, hogy a mindennapokban rejlő kisebb-nagyobb szépséget felfedezni életszükséglete az embernek. Csak szem kell hozzá - nomeg szív...
VálaszTörlésEgyszer irodalmi esten találkoztam José Saramago Nobel-díjas íróval. elmesélte, hogy megvakult nagyanyja, nem sokkal a halála előtt a nap felé fordította világtalan tekintetét és azt mondta: "Csak azt sajnálom, hogy itt kell hagynom ezt a sok szépséget!..."
(megírtam a blogomon is)
Ösztönösen, tudatosan találjuk meg? Mindegy is, csak meglegyen!
VálaszTörlésUgyanúgy látom a rosszat is, sőt van úgy, hogy lerobbant gyártelepben gyönyörködöm. Igen, mert mögé látom a sorsokat, és nekem szép az is, ha a tragikus is volt gyakran.
Írtam már róla, hogy a pusztulás nemessége, adni tudása is érdekel.
Sőt, tovább megyek egy hamvas rózsa is szép, de engem egy düledező vályogház jobban vonz. Látom a szépségét.
A nagymamának pedig igaza van. Hol írtad meg? Nekiállok keresni azt az írást nálad, de egy linkkel segíthetsz is. Köszönöm.
Szerintem most egyszerre ülünk itt a gép előtt, mert 2-3 perce még nem volt itt a kommented. Iszom a reggeli kávém.
Aránylag sokat és jól aludtam. Csütörtökön este 10-ig dolgoztam, péntek reggel 6-ra már újra a munkahelyen voltam. Fárasztó volt a nap, és tudva azt, hogy szombat lesz ( van), el tudtam lazulni alvásra.
Itt van (25/06/10):
VálaszTörléshttp://www.blogger.com/blogger.g?blogID=5467605387361585268#editor/target=post;postID=2379166693987125469
Az én alvásom a szokásosnál egy jó órával rövidebb volt: 4 és 8 között... Majd megpróbálom kis sziesztával behozni. Holnap fárasztó nap lesz: a városháza előtti főtéren rajzolgatunk, festegetünk, szobrászkodunk 9 és 17 óra között. Csak jó idő legyen!
Flora, köszönöm, elolvastam. Ahogy ott is írtam, fájón szép. DE én ezt szeretem.
VálaszTörlésKettőtök reakciója is tetszik.Így kellett lennie.
Legyen holnap szép az időtök, alkossatok, és kérlek majd mesélj!