"Volt egy sparherdem egy régi ház konyhájában."
Ez jutott eszembe, nevettem is rajta. Köze nincs Afrikához. A múlt idő "volt"-ja is csak a tegnapra vonatkozott, a tűzhely sem az enyém. (Mégis az enyém, mert a tüze engem melegített.) Gyöngyvirágillat az egyik szobában, kávéillat az orromban, süteményíz a számban. Látóteremben még egy félig megfejtett keresztrejtvény, egy törött szárú szemüveggel, fényesre kopott rézkilincs, még vizes esernyő, idős néni botja, szentkép, rózsafűzér, vízcsap, konyhakredenc. Hallom a Forma 1 közvetítésének beszűrődő hangját, beszélgetésfoszlányokat, aztán csend.
Elszundítottam a tűz mellett.
Volt egy délutánom. Regény, film nem lesz belőle, de volt.:-) Lesz is.
Gyönyörű képek és gondolatok:))) és a fejlécen a hagyma nekem különösen is kedves:) Áldott napot kívánok neked!!!
VálaszTörlésDe jó!!!... volt olvasni a bejegyzésedet. Olyan mélységes nyugalom lett úrrá rajtam, a nagy rohanós hétköznapon. Köszönöm.
VálaszTörlésBensőséges, szép gondolatok, képek.
VálaszTörlésHa jól sejtem Édesanyádnál járhattál. Legyen még megszámlálhatatlanul sok ilyen meghitt, békés délutánod Vele !
Ízük, patinájuk van a képeidnek, írásaidnak. Gyönyörűen írsz, fotózol, szeretlek téged olvasni, nézni, mert szívemnek kedves helyeken jársz, és alig várom már mikor bekapcsolom a gépet hogy vajon ma mivel örvendeztetsz meg engem... minket. Köszönöm!
VálaszTörlésNagyon szeretnék én is egy ilyen kandallómellettidélutánt:)
VálaszTörlésGyönyörű hetet kívánok Neked...
Sziasztok!Nem anyunál voltam. Lakótelepi lakásban sajnos nincs sparherd, de hálás vagyok, hogy van olyan hely, ahol még egy szunyókálás belefér a vasárnap délutánba a pattogóan égő fa mellett.
VálaszTörlésÍgy elszunyókálni csak békés helyen lehet. Falvédő a falon, régi csipkefüggöny az ablakon, konyhából rögtön az udvarra léptem ki, és volt végig egy kis fedett hely a hosszú folyosón, hogy az eső ne áztasson el, ha hátra mentem. Fedett helyen a traktor is, ami a valamikori gazda tulajdona volt. Bognár volt annak idején, de egy idő után már tudta, hogy a lovaskocsik már nem kellenek.A Kerekek sem. Vett traktort, család büszkesége volt, de már azt sem használják.
Minden pusztul, én meg keresem ebben a pusztulásban, ami tetszik, és az én nagymamám régi házára emlékeztet.
Látom, mindannyiunknak át tudtad adni azt a békés hangulatot, amit átéltél :)))
VálaszTörlésnagyon szomorú vagyok, hogy ezek az értékek elporladnak, semmi sem adja azt a hangulatot, mint ez az elmúlófélben lévő hely....Miért kell ennek így lennie?, miért csak pillanatok maradnak meg töredékként?én értem, hogy nem életképes, és rohanni, fejlődni, nyereségesnek lenni kell, de nekem az ilyen pillanatok nagyon-nagyon sokat jelentenek, és bár a békesség mögött ott lapul a félsz is, hogy lehet ez volt az utolsóalkalom,
VálaszTörlésannyira szomorú
Kati és Katalin, tegnap beszélgettem egy kollégával, hogy mire rájövünk ezek értékére, elpusztulnak.Ő is keresi a régit. Éppen azon morfondírozott, hogy a családban mennyi régi régi bútortól " szabadultak" meg.Nincs megfelelő hely tovább őrizni őket.
VálaszTörlésA bolhapiacon régi rózsafűzért szeretne venni, pedig ha figyel, családi örökségből is lehetne.
Aztán beszéltünk édesapja botjáról, ami most nála van,és a tavaly meghalt 90 éves nagynéniről, aki franciatanárnő volt, és ünnepnek tekintette, ha a kollégám érkezett hozzá. A zavarban lévő nagybácsiról is szó volt, aki egyedül élt, és nem értette, hogy A-t mi szállta meg, hogy szívesen üldögél a régi foteljában, és beszélget vele. Pedig csak a kollégám valamire hirtelen ráébredt, és elkezdte látogatni őket.
Nagynéni is,nagybácsi is azóta meghalt.Elvittek magukkal valamit, ami most hiányzik.
Jaj de szépek a fotók! De ezt tudod, mert már annyiszor leírtam, leírtuk! De újra és újra le fogom, fogjuk írni, hiszen azért jövünk ide! Én is úgy vagyok, mint Nóri, várom az újabb bejegyzéseket, a fotókat, a hangulatokat!:)) Köszi!
VálaszTörlésMi gyűjtjük a régi tárgyakat. Sokfajtát. Mostmár használom is őket, nem csak nézegetem, mert úgy gondolom, azért vannak. Szerencsére sok családi is van.
Tipitá! Én is használom őket! Egy darabig azt hittem csak nézegetni szabad valamennyit. Mert! Mert mittomén...!:-)Hátha eltörnek stb!
VálaszTörlésPedig az öröm a használatban rejlik. Egy sem tört el még, csak az öröm volt velük kapcsolatban.Nálam is sok már a családi.
Köszönöm a szép szavakat mindnyájatoknak.Sejtettem,hogy ami nekem öröm, az nektek is.
Sikerült átérezni ennek a délutánnak a hangulatát, a békességét, gyerekkorra emlékeztet, akkor voltak ilyen élményeink.
VálaszTörlésMa már ritka az ilyen hangulat, örülök, hogy Te részese lehettél!
De rég olvastam már, ezen és ehhez hasonló gondolatokat... Egy távolból megidézett kis kellem, mit a szellem süt, ragyog át! Szép napot Évike!
VálaszTörlés...de lett belőle blogbejegyzés és fotók! mindannyiunk örömére...
VálaszTörlésÖrülök,hogy ilyen sokan örülünk, és milyen szépen fogalmazzák meg (a többiek) az örömüket... tehát minél többen örülünk, annál nagyobb az öröm:))
...de lett belőle blogbejegyzés és fotók! mindannyiunk örömére...
VálaszTörlésÖrülök,hogy ilyen sokan örülünk, és milyen szépen fogalmazzák meg (a többiek) az örömüket... tehát minél többen örülünk, annál nagyobb az öröm:))
bocs, csak egyszer akartam, de talán a sors keze csinálta... "örömöt kivánni az örömnek"...:)
VálaszTörlésJudit Eszter, mindnyájunknak voltak ilyen élményeink. Nem is voltunk tudatában, hogy mennyire jó nekünk, természetesen állapotnak vettük, ha gyerekkorunkban tötént mindez.
VálaszTörlésMost felnőtt korunkban, pedig tudatosan keressük, és egyáltalán nem természetes, de vágyunk rá nagyon.
Alíz, a technika néha megtréfál minket, de hagyom fönn a dupla hozzászólást. Így kellett lennie.
VálaszTörlés:-)
Az öröm pedig kell!Egyszerűen muszáj keresni, ha magától nem jön.
Poldi, én kedves, régen látott Vitézem!:-)
VálaszTörlésVagyis Papa!:-)
Te már csak így maradsz maradsz nekem, így jó szólítanom téged.
Nagyon jó, hogy jöttél. Van egy állandóan haszált, vezetett blogod valahol?
Elfelejtettem, hogy az a kilincs meseszép! :)
VálaszTörlésTipitá, hány ember mióta használja?
VálaszTörlésNem tehetek róla, ilyen gondolatok ugranak be, de nincs ebben semmi meglepő.
Hogy a tárgyak mi mindennek néma tanúi?
és mimindenről tud(ná)nak mesélni!:)
VálaszTörlésJaj, micsoda képek, hangulatok!
VálaszTörlésAz a Máriakép a falon! Nekem annyira tetszik! A rózsafüzér, az illatok, ahogy a múltba repít.
Nagyon szeretem a filmet is, mert minden mozdulat, pillanat olyan benne, amire érdemes emlékezni elbóbiskolás előtt.
A forma 1 beszűrődő hangja..nekem a monacói futamól mindig a könyvek feletti merengés ugrik be a vizsgák előtt.
Hihetetlen érzékkel adtad át képekben és szóban ezt adélutánt!
Ciripbogár!
VálaszTörlésIdőnként előveszem a Távol Afrikától filmet.Vannak filmek, amelyeket, bármikor meg tudom újra nézni.Nem a sztori a lényeg, azt már tudom, a film lelke, a képek, a szereplők látványa fontos. Párbeszédeket kívülről fújom. Ez megnyugtat. Mint minden, ami ismerős, és a megismerés izgalma nincs már jelen.
Tudod mit szeretek még? Templomok illatát. Régi, öreg illata van: tömjén,gyertyafüst, fa, leheletek, sóhajok, nyirkos falak, olykor szellőzetlenség, doh.
Nem mindig templom ilyen, de vannak. Elég beleszagolni a levegőbe érkezéskor, és tudom hogy jó helyen leszek.
Alíz, tényleg sokszor eszembe jut, hogy mi mindennek voltak a tanúi a régi tárgyak.
VálaszTörlésMikor egyszer kaptam egy rézmozsarat egy bolhapiacról, nem tudtam szabadulni a gondolattól, hogy milyen családot szolgált, hol volt a helye a konyhában.
Sokat használták, a külsején látszik.
Alíz, nekem is eszembe jut mindig, hogy mi mindennek voltak tanúi a tárgyak.Mi mindent meg- és túléltek.
VálaszTörlésEgy rézmozsarat kaptam egyszer egy bolhapiacról. Akkor is azon morfondíroztam, ki használhatta, hol volt a helye a konyhában. Sokat használták, látszik a kopottságán.
Ciripbogár, a filmet nagyon szeretem.Időnként újra megnézem.
VálaszTörlésMonacoi futam? :-)Nekem vizsgaidőszak nem ugrik be róla, de befüggönyözött szobában nézése igen, mert akkor már meleg van, és süt a nap = vizsgaidőszak!:-)
Ha rögzül bennem egy hangulat, nagyon akarom továbbadni, megörökíteni, szavakat találni hozzá. Erre jó a blog!