Szeretem nézegetni a tél szépségeit. Mostanában az autó szélvédőjén lévő jégvirágot csodáltam meg. Mielőtt elindultunk, természetesen letisztítottuk, de sajnáltam, hogy nem utazik velünk még egy darabig.
Sok szépség van a kimondottan télieken kívül is. Szeretem nézegetni az árnyékokat is a falon, ahogy változnak, alakulnak, kúsznak az idő múltával. A függöny falra vetülő árnyékát nézegettem egyik nap, és készítettem egy fotót is róla. Eltűnik a jégvirág és az árnyék is, de egy kattintással megörökíthetem őket, hogy megosszam másokkal.
Csendben telnek a napjaim. Megjöttem tegnap M-tól, ma már házimunkákat is végeztem, a délutánt pedig TV nézéssel, olvasással töltöm. Minden a megszokott medrében halad, és így tartom jónak. A január elfoglaltabb volt, most egy kicsit így jobb, hogy nem kell annyit intézkednem. Kipipáltam a naptáramban, amin túl kellett lennem. Én ilyen kipipálós vagyok, szeretem nézni, ahogy fogynak a feladatok. Utána átadhatom magam egy kicsit az édes semmit tevésnek is. Dolce far niente. Mert ez is kell néha, és ez nem lustaság. Persze, akkor, ha nincs előttem álló feladat. Akkor addig nem nyugszom, míg azokat meg nem csinálnom, hogy utána békében, nyugalomban legyek.
