Én csak így hívtam magamban a régi ház körüli múlt hétvégi bóklászást, ahol a vadászat tárgya mindenféle látszólag és a valóságban megviselt szépségű "semmiség" vagy a természet visszafogottabb része volt.
Thomas elképzelése a képek témájáról egyezett az enyémmel, és nagy igyekezettel ( még a piros kockás gatyakorc is kinn!) kattintgattunk, közben ribizlit és Ruditól kapott diót ettünk.
Közlöm, hogy vízipókra hajazó katica sikeres kimentése megtörtént a fólia melletti víztároló edényből...
Örülök, hogy vagy. Mi a fiamékkal szoktunk így kattintgatni,még régen.
VálaszTörlésImádom képek :) Szép hétvégét!
VálaszTörlésNagy kedvenc a fa közeli és a zsák és persze a szemüveges. Megint gyönyörűségesen láttál. Olyan jó, hogy meglátod az egyszerűen szépet.
VálaszTörlésJaj, de jóóóó! Minden. Hogy jöttél, a képek, a katica...:))))
VálaszTörlésPusszanat nektek! :-)
VálaszTörlésszépséges kincsek,
VálaszTörlésdejóóó:)))
Katalin! Van, aki tudja értékelni az ilyeneket, van aki nem.Azt hiszem ebben a blogos csapatban a többség igen!:-)
VálaszTörlésÉvikém, lassan elfogynak a régi padlások, kamrák, hol fogunk "kutakodni" régi kincsek után? Örülök, hogy újból itt vagy!
VálaszTörlésDrága Zsókám! Padlás lassan már nincs, csak beépített tetőtér, a kamra pedig csak álom pl. az én lakótelepi lakásomban.
VálaszTörlésAkartam írni, de lemaradt, hogy Thomas azért jött el velünk múlt héten a nagymamához, mert a mama az egy hónap híján 91 évével nem volt ott a diplomaátadón, de a "mérnök úrral" :-) találkozni akart.
Gyönyörű képek! Bizony mondom, szegényebbek lennének a hétköznapok nélküled!
VálaszTörlés