Tóth Enikő Enci: Haikuk augusztusban
Nyár végi álom,
átsuhan a léteden
aranyfonálon!
Az ég kékjében
bárányfelhők hintáznak,
vatta-fehérben!
Az éjszaka fűre terített plédjén,
bűnösök nyugalmával alszom.
S mikor lehull augusztus legszebb
hullócsillaga, egy álom-mozdulattal
üres helyére visszahajítom.
Filip Tamás
Vágány József: Augusztus - részlet
Augusztus van, beköszöntött,
úgy siet, rohan velünk a nyár,
az égboltra ír üveggyöngyöt,
de közel az ősz, a küszöbön jár.
Kiss Anna: Hő
IDESZEMTELENKEDEK SAJÁT AUGUSZTUSOKKAL
VálaszTörlés.
BÚCSÚ
már minden a búcsú izével terhes
megérett a nyár - s az élet
ősz közelít
és én egyre távolabb mindentől -
jaj, elveszett nyaraim -
életem!
(2021 aug 4)
ÁTMENETET
tikkasztó nyár
nem szeretem
csak a szolid
átmenetet
a télbe is
a közelgő őszt
az felüdit
valamennyire
még ha baljósak is
az asszociációi
meg aztán
a nyár előtti
életerős tavaszt-
az szép csak
első virágaival
RÉGI NYARAK
régi nyarak
nyugodt nyarakra gondolok vissza
nem tudom miért tűnik nyugodtnak
minden gyerekkori nyár
talán az egyszerű gondtalanság
és szabadság miatt
talán a gyerekkori ártalmatlanság
miatt...mi mindig csak vár
valakire, valamire vár
s végül mindent elront
lekaszál
de addig nyugalom van
és önfeledt , tiszta nyár
mezeivirágszedős
főttkukoricás
folyóparti, lubickolós
igazi nyár
NA, MÉG EGY NOSZTALGIKUST
VálaszTörlésELMÚLTAK NXSRSIM
elmúltak nyaraim
ez már .-
hiába a hőség
csak mimelés
nem városi volt
a régi nyár
minden nap
a Maros várt
kereten kivüli
szabad világ
ruháinkkal levetettük
iskolás nyügeinket
úsztunk beszéltünk
nyüzsögtünk a parton
szépek
és csinosak
voltunk
most hallom
mennyire
szépek voltunk
eh mivégre
egyre homályosabb
az emléke
(de az előbb elém ugrott
egy fekete halásznadrágos lány
élénk szinű rövid felsőben
én voltam - valamikor régen)
BOCS, A CIMET FÉLFREÜTÖTTEM: ELMÚLTAK NYARAIM
VálaszTörlésJaj, Juli, örömmel olvastam a verseid!
TörlésRáérős, egyedül töltött szombat délutánomon éppen verseket olvastam, és ráadásul ráakadtam valakire, akitől soha nem olvastam még. A versei megfogtak, mentettem is őket, tartaléknak már a blogomban vannak. Inkább nem harsány, téli alkonyatosak jó költői eszközökkel. Szóval, nekem valók.
Persze, még nyár van, a kikerülésre vágyott hőséggel.
A verseidben olvasok gondtalan, gyerekkori nyárról, őszközelítésűről ( hurrá, ősz!), Maros parti, iskolás nyűgeiket levető csinos lányoskról.
Közben valahogy mindegyikbe beleszőtted az elmúlást, de ezen nem lepődtem meg.
"Mezeivirágszedős, főttkukoricás". Na, ez a két szó jól eltalált engem.:)
Persze, hogy olvasáskor jelen van a sok saját emlék és érzelem is... A tieid elképzelem, a magamét újra élem.
Köszönöm a verseket, ahogy már máskor is megköszöntem, ha hoztál belőlük kommentként. Mindig önállóként és kiegészítésként is tekintek rájuk.
Ez utóbbi azt jelenti nekem, hogy a blogíró és az olvasója együtt "dolgozik" tovább a témán.:)