Az adásra és elfogadásra mindig van lehetőség, de a nyugdíjas időszakom előtt még több volt. Néhány példa még "dolgozós" koromból:
- Néha találtam virágot a munkahelyi asztalomon. Sokszor nem is tudtam, hogy ki tette oda, csak akkor sejthettem, ha kis bébiételes üvegben volt a virág, mert egy kolléganőmnek sok unokája volt.
- Egyszer meghúztam a szemüvegének a meglazult csavarját, és a köszönet mellé ez a mondat is járt: "Senki más nem tudta volna jobban megcsinálni, mint te!"
- Magánéleti válságban lévő kollégámat gyakran meghallgattam, mert remélte, hogy én női szemmel másként látom a helyzetét, mint az ő férfi szemei.
- Mikor haza hozott egy este 10 után autóval a munkahelyünkről, a lábaimhoz tett táskámból kigurult egy délután vett alma. Ő megtalálta másnap, és négyet adott vissza az előző nap eltűnt egy helyett.
-Végül az egyik legkedvesebb: Jólesően vettem tudomásul, hogy egy kolléga csak úgy barátságból visszavitte a munkahely ebédlőjében a tányéromat, miután kikanalaztam belőle a fahéjas tejbegrízt.:)
Én ezeket el is felejtem. Bár biztos voltak...(remélem!)
VálaszTörlésAz én emlékezetem is kopik, de vannak még kis részletek, melyek megmaradtak. Ennél még több is, de hosszú sem akartam lenni. Állandó elhatározásom, hogy rövidebb legyek, aztán vagy összejön vagy nem.
TörlésAzt figyelem, hogy a volt tanítványaiddal kapcsolatos emlékeid előjönnek, és még felnőtt korukban is emlékszel rájuk. Ők is rád, és megköszönik, amit adtál nekik.
Az (úgy látszik), nagyon fontos nekem...
TörlésHogyne lenne fontos! Az életed erről is szólt, és a visszajelzések kellenek. Megerősíti azt, hogy jól csináltad!
TörlésKülönösen a jelen torzitó fenytörésében (lasd utolsó bejegyzéseim:(
VálaszTörlésOtt jártam...
TörlésAz életünk nagy dolgai, a nagy érzelmek, viharok, bánat, csalódás, örömök, sikerek mellett számomra is igen fontosak az apró kis pillanatok, amiket kedvességből, figyelemből, szeretetből szőnek a minket körülvevők. Ahogy itt leírtad, a munkatársaiddal való történetekben . Jó volt olvasni. Vannak nekem is ilyen emlékeim, de azt csak remélhetem, hogy hagytam ilyeneket magam után én is.
VálaszTörlésA nagy egészről ( 40 év) nincsenek ilyen emlékképeim. Dolgoztam, gyerekek jöttek-mentek, hatással voltam rájuk, vagy kudarcot vallottam, szeptember eleji rohanás, június végi pakolás.... Inkább szavakkal írhatom le azokat az éveket.
TörlésA kis emlékek viszont képként vagy filmként élnek bennem, és színesek. Hogyan szórom meg kakaóval a tejbegrízem a munkahelyem menzáján, hogy cserélem ki időnként a meglepetésként ajándékba kapott ibolya poharában ( szintén menzai) a vizet.
Mikor szólal meg a csengőm már késő este, és az ajtóm előtt a kétségbeesett kollégám arca, mert a volt felesége újra nem akart beszélni vele. Ott állt, és reménykedve várta, hogy még olyan későn is beszélgetek vele.
Ilyenek ezek a kisfilmek, és számomra most is a részletek a győztesek a nagy egész felett.
Abban pedig biztos vagyok, hogy emlékeket hagytál mások számára magadból. Ez annyira természetes...Ismerve téged, sok jó emlékkel gazdagítottad életed résztvevőit.
Olyan jó mozzanatokat írtál le Évikém, tényleg filmszerűek. Lehet az ötletet majd egyszer valahogy hasznosítanám a közös blogban, természetesen beleegyezéseddel.
TörlésRemélem maradt rólam pár jó emlék. 3 munkahelyem volt, az elsőt nagyon szerettem, én voltam a kis E.😉. 13 felnőtt nő, anya közt egy 22 éves. A 2 másik, mindkettő kb 18-18 évig tartott. Azt hiszem, vagyis inkább remélem, mindhárom helyen voltak, akik kedveltek, és sokról tudom is, hogy szerettek. A nyugdíjba vonulásom, főleg a búcsúztatás nem épp egy kellemes emlék, majd egyszer elmesélem, hosszú. De páran egy meglepetés, alternatív elköszönést szerveztek nekem, volt kollégák, akik már nem ott dolgoztak! Sőt, egy csodás fotókönyvet is csinált Ildi, tele közös emlékkel. (Meg is nézem, rég lapoztam bele)
rhumel
Hasznosíts bármit, én természetesen beleegyezem.
TörlésMost többet tudtam meg rólad és a munkahelyeidről.
Nekem összesen kettő volt. Az első helyen három év, az összes többi pedig ott, ahonnan végül nyugdíjba mentem 40 év után. Éppen jókor, mert úgy érzem most is, hogy addig bírtam. Testileg és lelkileg is elfáradtam.
Mások búcsúztatóira emlékszem csak, saját búcsúztatásom nem is volt.
Az első helyemről mikor eljöttem a tanév vége előtt már betegszabin voltam, ezért nem is lehetett búcsúztató. Tönkretett az a hely annyira, hogy az orvos azt mondta, hogy kiír betegszabadságra, és sürgősen váltsak munkahelyet, ha nem akarok rámenni.
Lett új munkahelyem szeptemberre. Nyáron összeszedtem magam, és elkezdtem a 37 évet ott.
Abban az évben elég sokan mentünk nyugdíjba, éppen jött egy igazgató váltás is a velejáró zűrzavarral. Kisebb gondunk is nagyobbb volt annál, mint ünnepélyeskedni, rádásul szinte magunkat búcsúztatni. Tényleg sokan mentünk annak a tanévnek a végén nyugdíjba. Többen, mint akik maradtak még.
Az albumod jó lehet, lapozgasd csak, a képek mindig emlékeket idézők. Ha lesz egyszer időd, majd elmeséled azt a bizonyos búcsúztatásod is.
Gerade die Kleinigkeiten machen das Leben Lebenswert. Eine kleine Aufmerksamkeit, ein Dankeschön, eine freundliche Geste. Diese kleinen Dinge hast du bis heute nicht vergessen. Sie waren wichtig und ich glaube, wenn du an sie denkst, zaubern sie dir noch immer ein Lächeln ins Gesicht.
VálaszTörlésLiebe Grüße
Anette
Ich habe schon immer die kleinen Details dem Ganzen vorgezogen. Selbst beim Fotografieren gehe ich nah ans Motiv heran, um die Details einzufangen. Genauso ist es mit Erinnerungen. Die kleinen Geschichten sind in mir, farbenfroh und lebendig.
TörlésIch habe Beispiele genannt, weil ich mich an sie erinnere.
In Liebe. Éva
Mindig jóleső érzéssel olvasok ilyeneket,. Még akkor is, ha nekem nem sok ilyen tapasztalatom van... A legtöbb helyen elég nehéz emberekkel kellett dolgoznom, de azért mindig volt egy-két olyan kollégám mindenütt, akik miatt érdemes volt ott lennem. :)
VálaszTörlésSzia Peregrin! Persze, hogy nem volt mindig zökkenőmentes a kollégákkal együtt dolgoznom nekem sem. Sokféle egyéniség került össze, és helyzetek is adódtak, hogy ez kiderüljön. Azt mondhatom mégis, hogy sokkal több volt a jó, és a megoldott probléma, mint az ellenkezője. Így az maradt meg bennnem, hogy jó volt együtt dolgoznom a kollégáimmal, ha visszatekintek arra a sok évre.
TörlésHa nehéz emberekkel kellett dolgoznod, az nem könnyítette meg a mindennapjaid. Akik miatt érdemes volt ott lenned, kicsit ellensúlyozhatta ezt. Értékes, jó emberekkel együtt lenni sokat adhat nekünk. Egy munkahely összezártsága, a menekülő út hiánya a nehéz emberek elől, bizony adhat szorongást, ha munkába kell menni és velük együtt lenni.
Mint mindenben az arányok ebben is fontosak. Vajon a jó élményeket adó munkatársak emléke maradt meg, ha visszagondolsz az éveidre, vagy " győztek" a nehéz emberek?
Nem tudhatom, de az a kis mosolyjel az utolsó mondatod végén összességében talán a jó emlékeket adó kollégákat jelzi zárásként. Így legyen!